Szilveszter Finn-Lappföldön AKCIÓ!!!! "1 fizető + 1 ingyenes"

Reggel a határfolyó, a Torniojoki mellé érkezünk, a szépséges – és telente jégcsodákban megfagyó - zúgóiról nevezetes Kukkolaforsen-be. Itt egy családias turistaközpontot találunk, melynél a vízparti Szauna Múzeum bejárása és a finn szaunázási szokások megismerése végett elidőzünk 1-2 órát. Ezután a sarkkörön áthaladva (fotószünet) még északabbra törünk: immár tényleg teljesen kihalt vidékeket szelünk át, utunkat csak az átvonuló rénszarvascsordák miatt kell néha-néha megszakítanunk. A svéd-finn határfolyó, a Torniojoki mentén érkezünk Muonio-ba, ahol a Kiela Naturiumban többek között az Északi-fény Planetárium és egy 3-dimenziós multimédia a tunturikról jelent érdekességet. Azután irány az elbűvölő téli természet! A híres lappföldi tunturik legszebb csoportját keressük fel a Pallastunturi Nemzeti Parkban. Fejlámpával, hálózsákunkkal és félnapi élelemmel felszerelkezve az északi fényektől meseszerűvé varázsolódó, korán beköszöntő skandináv estében hótalpas túrára indulunk (T1***). Úti célunk a mintegy 2 órányi járásra (5 km-re) lévő Nammalakuru-menedékház. A fáskamrában a tűzifa-aprítás, míg a kunyhóban a barátságosan ropogó és izzó fahasábok közelsége melegít, kint pedig – remélhetőleg - a holdfényben ezüstös-zölden ragyogó, hó-paplanos fenyőfák látványa és az aurora borealis csodás, égi játéka olvasztja a lelket.

Korai sötét reggelen az Inari-tó felé suhanunk. Közelében kihagyhatatlan látnivaló csábít: az Inarin Porofarmi. A családi farmon a derengő fényekben jelzőtüzek köszöntenek. Bepillantást nyerhetünk itt a kevéssé ismert sámik mindennapjaiba, és találkozhatunk a háziak megélhetését biztosító rénekkel is. A jámbor állatok simogatását és kézből való etetését követően egy lasszóvetés-órán bővíthetjük „rénszarvas-pásztori” szakmai ismereteinket. A lavvu-ban (lapp sátorban) való kávézás közben sámándobbal kísért énekverseket hallgathatunk házigazdáink előadásában. Ha tetszik, felülhetünk egy rénszarvas-fogatra is, mégpedig hajtóként! A környező erdős vidéken tett „Télapó-szántúra” után a minket nomád őseik természetességével és kedvességével búcsúztató vendéglátóink portájáról Inari-ba, a környék legnagyobb településére tartunk. Délelőtt a korai fényekben a sámik szent szigeteit keressük fel motoros szánon az Inari-tó dermedt vadonjában. Az Ukko nevű szent sziget tetejéről – ahol a sámánok mutatták be egykoron áldozataikat isteneiknek – a környező sok száz, rózsaszín párába burkolózó szigetecskében gyönyörködhetünk, míg Hautuumaasaari „temetőszigetén” láthatjuk a lappok néhány máig megmaradt, évszázados sírját… (A környékbeliek a vadállatoktól menekítendő költöztették ide halottaikat a szárazföldről.) A tó közepéről a parti fenyvesekbe vezet utunk. Néma rengetegben, májusig meg nem olvadó állóvizeken át, kijelölt ösvényeket követve vezethetjük járműveinket. Jégpáncéljuk alatt surranó patakok mentén kalandozunk el a Pielppajarvi nevű tóhoz. Közelében kis erdei fatemplom bújik meg, immár közel 300 éve. Egy igazi szent helyen vagyunk, sámi titkok és szertartások bölcsőjénél! Visszasuhanva Inari-ba a sámikról és a lappföldi természetről regélő SIIDA vár ránk. A múzeum vetítőtermének és kiállító-helyiségeinek szöveges és audiovizuális bemutatói igen magas színvonalúak. Megelevenedik köröttünk az északi természet, a kiállítások évszakról évszakra ismertetnek meg minket a sarkkörön túli növény- és állatvilág csodálatos alkalmazkodóképességével, az itt élő emberek eszközeivel, foglalatosságaival. E tényleg nagyszerű hely sámi kézműves-remekek és egyéb ajándéktárgyak színes kínálatával is igyekszik feledhetetlenné válni…. Este Pokka-ban mi más, mint előbb a szauna, majd egy sámi ízekből „komponált” szilveszteri vacsora és némi zenés mulatság következhet. Éjfél közeledtével kisétálunk a "ravintola" elé, ahol házigazdánk néhány petárdával köszönt minket és az új esztendőt...

2012. első napján délelőtt megcsodáljuk a faházaink mögötti folyópartról a szépséges – és telente jégcsodákban megfagyó – zúgókat, majd a vízparti Halászati Múzeum bejárása és a finn szaunázási szokások megismerése lesz terítéken. Dél felé aztán útra kelünk: hó-paplanos, nagy kiterjedésű fenyveseket és méltóságteljes lappföldi folyamokat átszelve érjük el Ranua kisvárosát. E helyütt látogatást teszünk az Artic Zoo-ban, a sarkkörön túli tájak, a tajga és a tundra élővilágát bemutató vadasparkban, mely a legnagyobb ilyen Észak-Európában. Barna- és jegesmedvék, jávorszarvasok, rozsomákok, hóbaglyok, siketfajdok, farkasok, pézsmatulkok, sarki rókák, sarki nyulak és sok más vadállat közelről figyelhető itt meg. 2,5 km-es körséta során kereshetjük fel a szép erdős-dombos terepen létesített, a tájba illeszkedő módon kialakított élőhelyeiket. Estefelé úti célunk a Syöte Nemzeti Park. Telente Finnország egyik „büszkesége” ez a rezervátum! Hó-kabátjaik súlya alatt karjaikat földig eresztő fenyőfák végeláthatatlan „hadserege” őrzi e lágyan hullámzó tájat, mely látogatójának a tél minden szépségét hipp-hopp elregéli. A rengeteg közepén álló faházikó megközelítése a sötétben, a téli erdő sejtelmessége, no és a bennük feltámadó „tűz-remény” gyermekkorunk mesehallgatós estéit idézi… A szállásunkul szolgáló menedék neve (Ahmatupa) sokatmondó: „rozsomák-lak”-ot jelent…Barátságos faházunk (ez is amolyan menedékház) az erdő mélyén található. Néhány perc, s már ropog is a tűz „otthonunk” közepén, vár ránk a SZAUNA , átadhatjuk magunkat a finnek legkedveltebb túracélpontjának számító rezervátum hangulatának…

Syöte N. P. (kora reggel visszagyalogolunk a nemzeti park Visitor Center-énél hagyott kisbuszunkhoz) - Kuusamo (Észak-Karélia legnagyobb települése az orosz határtól mindössze 30 km-re fekszik; az ajándékvásárlás mellett lesz időnk Finnország legnagyobb síugrósáncát is megtekinteni) – repülés kora délután Kuusamo-ból Helsinkin keresztül Bp.-re (érkezés a Liszt Ferenc repülőtérre magyar idő szerint 18 óra tájékán)