Svédország-Norvégia, hosszú hétvége

2. nap, (09. 11.):

Reggel a párába burkolózó Siljan-tó mellett kezdenek melengetni a napsugarak. Nusnas falucska messze földön híres, kézzel formált, narancsos-vöröses színekkel pingált falovacskáival ismerkedünk, majd Svédország egyik „etalon-településére”, Rattvik-be érkezünk. E kedves hely nemcsak a tradicionális svéd népzene bölcsője és legszorgosabb műhelye, hanem a skandináv életminta gyakran fotózott és emlegetett őrzője is. Sundborn azután – ha lehet – még tovább fokozza skandináv-imádatunkat: a neves festő, Karl Larsson házának belsejét (ma múzeum) észvesztően vibráló tiri-tarka életképek és bizarr látomások díszítik. A lélek boldog, a nyak fáradt lesz… Igazi svéd kavalkád ez már! Ám mikor Falun-ba érkezünk, rájövünk, mily sok arca is lehet még Svédországnak! A dimbes-dombos vidéken fekvő, tóparti település a múltban a rézbányászat fellegvára volt, ma az egyik legismertebb téli síközpont. Látnivalót bőven kínál, köztük egy olyat, mely a maga nemében páratlan: a bányászati nagyhatalommá fejlődött svédek egykori és mai büszkesége ez, a Világörökség részévé választott Kopparberget és a rézbánya. Alkonyat felé túrát teszünk a Falun feletti Lugnets-rezervátumba, hogy a kései fényekben magasabbról is megcsodálhassuk az egyik leglátogatottabb svéd városkát és vidékét (T1 **, 8 km, +200m). Este még sétálunk egy kellemeset Falun óvárosának régi faházai között, majd visszatérünk szállásunkra.

3. nap, (09. 12.):

A Fulufjallet Nemzeti Parkba ruccanunk ki. A védett tájegység határánál, Mökret-nél egy jávorszarvas-park található, ahol a vadon mélyében vezető pallókon csendben sétálva egészen közelről ismerkedhetünk ezen édes-csúnyácska, hosszú pofijú, lapátos agancsú, hatalmas termetű állatokkal. A jávor-mítoszt ajándéktárgyaiban minden módon megörökítő kis üzletben töltött pénztárca-apasztó perceket követően jöhet egy nagyobb lélegzetű kirándulás! Körtúránkon előbb egy csodálatos fenyvesen gyalogolunk át, melynek mélyén patakok csörgedeznek, majd Svédország legnagyobb vízesésénél, a Njupeskarsfall (125 m!!!) lábánál döbbenünk le a természeti erők nagyságán. Onnan felkapaszkodunk egy ösvényen egy különleges skandináv tájtípusra, egy ún. „fjell”-re. Itt ismerkedhetünk a fennsík sajátos virágaival, zuzmóival, törpefüzeivel – egyszóval az elkápráztató hegyi tundrával. A Fulufjall magashegyi tavait is megnézzük, végül pedig a korábban látott vízesés felett eltúrázva, annak túloldalán ereszkedünk vissza a hegytömeg lábánál hagyott kisbuszunkhoz (T2 ***, 14 km, +500 m;). Este ismét kedves faházunk békéje vár minket.

4. nap, (09. 13.):

Reggel a farmokkal „tűzdelt” Halsingland tartomány útjain haladunk: Ljusdal-ban a templom, a míves fa harangláb és a körülöttük, egy ligetben a csendben megbúvó temető felkorbácsolja a múlt értékeire fogékony lelkünket. Odébb a színes folklór-hagyományairól ismert Delsbo állít meg rövid időre. Ezután ideje lesz, hogy kiránduljunk is egy jót: a szépséges Dellen-tavak vidékén gyalogosan kalandozunk mintegy 2 órát. A természet errefelé magával ragadó, nem lehet véletlen, hogy az itteni állóvizeket rengeteg mítosz és legenda övezi…. Egy erdei csapáson (jávorszarvasok birodalmában) emelkedünk fel egy öreg és göcsörtös fenyők által vigyázott gerincre, mely pompás kilátást nyújt (T3 ***, 6 km, + 300 m;). A visszaúton egy tündéri tavacska mellett álmodozhatunk kicsit… Délutáni állomásunk, a Botteni-öböl partján fekvő Hudiksvall egyike a legrégibb svéd városoknak. Kikötőjében cölöpökön álló piros halászlakok idézik az egykori halászati központ színes, pergő hétköznapjait. „Glada Hudik”, azaz „vidám Hudiksvall”, csak így nevezik a svédek országuk egyik legkedveltebb városkáját… Miután sétáltunk egy kiadósat a belváros meleg hangulatú utcácskáin és terein, a tengerbe nyúló Hornslandet-félszigetre indulunk. A földnyelv egykor több mint 50 halászfalvából számos a mai napig fennmaradt: Hölick és Kuggörarna tán a legtündéribb mind közül! A Botteni-öböl mellett vezető kisebb esti túránkon hatalmas, simára csiszolt vándorköveket éppúgy láthatunk, mint éles, csipkézett sziklaszirteket, hosszú, homokos partokat, pici álomöblöket és mélységükkel vonzó, rejtett tengerzugokat…(T4 **, 3 km, + 100 m) A csodás flóra és a fajokban gazdag madárvilág esetleg elénk kerülő egyedei csak tetézhetik örömünket! Késő este érkezünk vissza házikónkba.

5. nap, (09. 14.):

E napunkat teljes egészében Kelet-Norvégia felfedezésével töltjük: némi autózással a Femund-tóhoz, Norvégia harmadik legnagyobb tavához érkezünk, mely gyönyörű hegyektől ölelve, a tengerszint felett 662 m-rel terül el - a gleccserkorszakok eme „gyermekének” mélysége eléri a 131 métert(!). Rénszarvasok megfigyelésére, fotózására a Femunden környékén, a tóparti ritkás erdőkben nyílik lehetőségünk: a nagyon aranyos rénik csapatostul bóklásznak (néha 80-100 egyed is együtt!), s a dimbes-dombos tájon ez idő tájt előbújó temérdek gombával igyekeznek feltölteni fehérje-raktáraikat a szept. végén/október elején beköszöntő hosszú tél előtt… A nap közepén Norvégia egyik legeldugottabb vadonjában, a Gutulia Nemzeti Parkban utoljára teszteljük „skandináv pályán” bakancsainkat. A Gutulisjoen kéklő vizű tava mentén futó ösvényünk egy elhagyatott farmhoz visz. A napszítta, régi faépületek között sétálva kicsit alaszkai hangulatba kerülhetünk – a „tanya” Jack London kalandregényeit, az aranyásók egykori telepeit idézi… A valamikor több család által lakott helyről a vadon hívó szavának engedelmeskedve kíváncsian indulunk tovább: egy évszázadok óta érintetlen, buja fenyvesben túrázunk egyre feljebb és feljebb, olyan ösvényeken, ahol végképp igen kicsi az esély arra, hogy más emberfiába botoljunk. Állatokkal ellenben minden bizonnyal találkozunk a rengetegben: összefuthatunk vándorló-legelésző rénszarvasokkal, magányosan kószáló jávorszarvassal, ugra-bugra mókusokkal, surranó nyestekkel, vagy kíváncsi sarki nyulakkal, a magasabban fekvő nyírjesekben pedig rikoltozó fajdokhoz lehet szerencsénk. Úti célunk a rezervátum legmagasabb pontja, az erdősáv fölé emelkedő Gutulivola (939 m) kopasz orma. Miután a szép hegyen illetve az oldalában elterülő, virágba borult mocsaras réteken és cuppogó tőzegmohalápokon kalandoztunk egy jólesőt, visszatérünk a park bejáratánál hagyott autónkhoz (T5 ***, 10 km, +400m). Késő délutánra az Engerdalen nevű völgybe érkezünk. Épp a legmegfelelőbb időpontban ahhoz, hogy az, aki érdeklődik iránta, részt vehessen az alkonyatkor kezdődő hódszafarin. Errefelé csak úgy „hemzsegnek” a fogaikkal mindent „megdolgozó” építőművészek! A hódvárakat felkereső vízitúránkon szakavatott vezetőnk mesél a hódok életéről, miközben sok aktuális érdekességgel is megajándékoz minket! Már öreg este lesz, mire befutunk „otthonunkba”.

6. nap, (09. 15.):

Délelőtt a közeli Mora felettébb hangulatos központjában nézhetünk ajándékok után. (A kisváros főtere Vasa Gusztáv és a dalarnai parasztság szövetségre lépése miatt történelmi emlékhely, s nem véletlen, hogy innen indul a világ leghíresebb sífutó-versenye, a Vasaloppet.) Kora délután Hedemora kisvárosánál a Gammelgard, azaz a szabadtéri néprajzi múzeum faépületei miatt teszünk rövid pihenőt. Később elérjük a Malaren tavat, mely sok száz szigetével és öblével a térképeken olyan, mint egy gigászi kékes-zöld amőba. A szárazföldi Svédország legnagyobb szigetét, a Selaön szigetet keressük fel, ahol a svéd bronzkori emlékek legremekebb képviselőit láthatjuk: Asa halomsírjait, menhirekből álló köralakzatokat, rúnaírásos köveket… E megérintő helyről utunk már a közeli Skavsta-reptérre visz, ahonnan a késő esti fapados járattal szállunk Bp.-re. Várhatóan 23 óra után landolunk Ferihegy 1.-en.