Lappföld téli titkai

Találkozás a Bp.-Liszt Ferenc repülőtéren. Bp.-ről Helsinki-be repülünk. Onnan messze Északra,Oulu-ba szállunk tovább egy belföldi járattal. 

(A pici reptérről szöges gumikkal felszerelt kisbusszal indulunk tovább Finn-Lappföld havas-jeges útjain… Úti célunk a Lemmenjoki Nemzeti Park határánál található Cinto-túrabázis, a Kullero-ház)

Reggel az Inari-tó felé suhanunk. Közelében kihagyhatatlan látnivaló csábít: az Inarin Porofarmi. A családi farmon a derengő fényekben jelzőtüzek köszöntenek. Bepillantást nyerhetünk itt a kevéssé ismert sámik mindennapjaiba, és találkozhatunk a háziak megélhetését biztosító rénekkel is. A jámbor állatok simogatását és kézből való etetését követően egy lasszóvetés-órán bővíthetjük „rénszarvas-pásztori” szakmai ismereteinket. A lavvu-ban (lapp sátorban) való kávézás közben sámándobbal kísért énekverseket hallgathatunk házigazdáink előadásában. Ha tetszik, felülhetünk egy rénszarvas-fogatra is, mégpedig hajtóként! A környező erdős vidéken tett „Télapó-szántúra” után a minket nomád őseik természetességével és kedvességével búcsúztató vendéglátóink portájáról Inari-ba, a környék legnagyobb, 700 lakosú településére tartunk. Délelőtt a korai fényekben a sámik szent szigeteit keressük fel motoros szánon az Inari-tó dermedt vadonjában. Az Ukko tetejéről – ahol a sámánok mutatták be egykoron áldozataikat isteneiknek – a környező sok száz, rózsaszín párába burkolózó szigetecskében gyönyörködhetünk, míg Hautuumaasaari „temetőszigetén” láthatjuk a lappok néhány megmaradt, évszázados sírját… (A környékbeliek a vadállatoktól menekítendő költöztették ide halottaikat a szárazföldről.) A tó közepéről a parti fenyvesekbe vezet utunk. Néma rengetegben, májusig meg nem olvadó állóvizeken át, kijelölt ösvényeket követve vezethetjük járműveinket. Jégpáncéljuk alatt surranó patakok mentén kalandozunk el a Pielppajarvi nevű tóhoz. Közelében kis erdei fatemplom bújik meg, immár közel 300 éve. Egy igazi szent helyen vagyunk, sámi titkok és szertartások bölcsőjénél! Visszasuhanva Inari-ba a sámikról és a lappföldi természetről regélő SIIDA vár ránk. A múzeum vetítőtermének és kiállító-helyiségeinek szöveges és audiovizuális bemutatói igen magas színvonalúak. Megelevenedik köröttünk az északi természet, a kiállítások évszakról évszakra ismertetnek meg minket a sarkkörön túli növény- és állatvilág csodálatos alkalmazkodóképességével, az itt élő emberek tárgyaival, eszközeivel, foglalatosságaival. E tényleg nagyszerű hely újabb sámi kézműves-remekek és egyéb ajándéktárgyak színes kínálatával is igyekszik feledhetetlenné válni…. Este Pokka-ban pihenünk meg ismét! Újra jöhet a jó kis szauna, majd vacsora következhet. Akinek kedve lesz, az még éjfél előtt – mikor a legnagyobb az esély az aurora borealis megpillantására – a környéken fejlámpás-hótalpas kalandozásra indulhat.

Reggel a kései hajnal felhőpapírra húzott rózsás színű, itt-ott vörössé mélyülő ecsetvonásain ámuldozva a közel 16 órás sarkvidéki éjszaka röpke „szünetében”, azaz a nap kivilágosodó óráiban túrázunk vissza a park határánál hagyott kisbuszunkhoz. A 2 órás túra egy szép kilátással megajándékozó lappföldi hegycsúcs (Saivokero – 560 m) érintésével vezet el a Vuontisjarvi-nél hagyott autónkhoz (T5 **). Rovaniemibe indulunk buszunkkal. Kora délután érünk Finn-Lappföld fővárosának közelébe, a nevezetes Santa Claus Village-be. Itt szabad program adódik. Ennek során érdemes betérni a Santa Claus Post Office-ba (a Mikulás postahivatalába), s megcsodálni a különleges bélyegekkel ill. felülbélyegzéssel elküldhető képeslapok gazdag választékát, esetleg fényképezőgéppel kezünkben türelmesen sorba állni az „igazi” Télapóhoz való bejutásra várva, netán megörökíttetni magunkat az Északi-sarkkör áthaladását jelző emlékműnek támaszkodva. Ezután átkelünk a Torniojoki-n (joki=folyó), s megérkezünk nevezetes Kukkolaforsen-be. Itt egy családias turistaközpontot találunk, ahol FAKULTATÍV PROGRAMKÉNT egy helyiek által igen kedvelt "hancúrozásban" is részünk lehet: utolsó skandináv esténken egy hatalmas, szabadtéren álló, fával fűtött, üstszerű alkotmányban áztathatjuk magunkat, lesve a „sarkköri égi színház” soha meg nem unható előadását… Mindez végképp kellően felvértez majd bennünket a másnap ránk váró hazautazásra! Most – amúgy - szinte bármi történhetne velünk! A minket legapróbb sejtünkig átjáró „északi” békéből jó ideig úgysem tud semmi kizökkenteni...