Programok

Ilyenkor - messze a szezon zsúfolt napjaitól – mutatkozik meg a hamisítatlan Korzika: a kis, zegzugos utcákban és a platánfás tereken markáns arcú, napcserzett bőrű, nemes szívű, mosolygós helybéliekkel lehet találkozni. A zömében pár száz lakosú helyeken mindenki ismer mindenkit, így nekünk minden falucskában olyan érzésünk van, mintha egyetlen család lakná a palatetős, lőrésszerű ablakokkal ellátott, egymáshoz tapadó házikókat… A nők karcsúak és mozgékonyak, egész nap tesznek-vesznek, beszélgetnek. A mokány, büszke tartású, érzelmektől gyakran túlfűtött férfiak napközben járják a vidéket – mondjuk, kecskesajtot gyártanak vagy épp vaddisznóra vadásznak, melynek ilyenkor van a szezonja - , míg délutánonként kedélyesen petanque-oznak vagy pastis-t kortyolgatnak… A becsületükre igen kényes helybéliek éltetője amúgy a család és a haza szeretete. Utóbbi számukra szétválaszthatatlan a korzikai természet szeretetétől. A hegyek, völgyek, erdők, folyók mozgalmas, mégis hihetetlenül békés világa kultúrájuk, zenéjük, énekeik, gondolatviláguk forrás, táplálója. Imádnak a szabadban lenni, járni az „ő országukat”… IMÁDJÁK KORZIKÁT! S imádjuk mi is: a hegyoldalakat borító, buja macchiával, az örökzöld növényzetével, vadregényes, nagy kiterjedésű fenyveseivel, csörgedező patakjaival, titkos tengerszemeivel, magashegyi legelőivel, pásztorkunyhóival, szabadon vándorló és táplálékot kereső, félvad malacaival, jámbor tehénkéivel, birka- és kecskenyájaival, gazdag madárvilágával, őshonos muflonjaival… S ha mindez nem lenne elég lelkünk nyugalmához, akkor megtaláljuk azt a csendet magukba záró, masszív kolostorokban, vagy a hegyi ösvények mentén lapuló piciny kápolnáknál. KORZIKA BÉKÉJE mindenképpen megszállja azt, ki látogatóként - s akár csak néhány napra- viharos múltú, gazdag hagyományokkal rendelkező földjére lép….

Norvégia talán legnagyszerűbb tájára, a Lofot-szigetcsoportra hívunk Benneteket orka-nézőbe… Odavezető utunkon jávorszarvasokban gazdag nyírfaerdős vidékeket, rénszarvasok otthonául szolgáló fjelleket szelünk át. Aztán az Északi-fjordokat elérve a „csodák tájára” lépünk: a Lofoten néhol 1000 méter magasságot is elérő tagjai úgy emelkednek ki a végeláthatatlan Atlanti-óceán habjaiból, mint egy békésen szunyókáló, óriás sárkány hatalmas, taréjos háta. Ezen ember- és bakancspróbáló csúcsokkal rendelkező szigetek - mint oly sok természetrajongónál – nálunk is az „álom-helyek” közt szerepelnek. Ahogy haladunk szigetről szigetre, úgy kell érzékszerveinknek egyre keményebben birkózniuk a növekedő terhekkel! Túráink felvezetnek a kéklő óceán vizéből kiemelkedő, változatos felszínű szigetek nagyszerű kilátópontjaira… Olyan helyekre, ahonnan a test már feljebb nem juthat, ám a lélek… Az bizton szárnyra kap, miként a tengerpartokon is, például Ramberg álomszép, fehér homokkal borított, kagylók, csigák s más tengeri állatok vázát rejtő öblében vagy Reine és Henningsvaer

A csodák hétvégéje. Norvégia gyakran egész éven át havas fennsíkjairól minden nyár elején sok tízezernyi apró vízfolyás indul útjára. Néhány km-rel odébb a gleccservölgyek sziklafalainak peremére már tajtékzó folyók érkeznek, melyek impozáns zuhanásukkal Európa legcsodálatosabb vízeséseit formálják…. Mi ez, ha nem CSODA?

Májusban vadvirágokat csodáló turisták barangolnak a szigeteken. Madárlesők távcsövekkel és teleobjektívekkel felszerelve, egymással versengve próbálnak minél több ritka példányt és északra tartó vándormadarat feljegyezni. A terep a biciklistáknak és a gyalogtúrázóknak is kitűnő: Mallorca egy jelentős része hegyvidék, ahol a meredek, sziklás tengerpartot kikötők és álomöblök tagolják. Menorca tengerpartjai a béke és a harmónia rezervátumai: szinte minden pici benyúlás, minden apró parti zug képeslapra illő…

Május közepétől június végéig, a tél és a nyár közti gyors „őrségváltás” heteiben Norvégia sarkkörtől északra elterülő vidékein megkezdődik a rövid, ám elsöprően heves vegetációs időszak. A napkorong ilyenkor már 24 óra hosszat ragyogja be az Atlanti-óceán meredek hegyeket „cipelő” szigeteit és a partközeli Skandináv-hg. egész évben hófödte vonulatait. S míg emitt a bátorító sugarak a Norvég-tenger felejthetetlenül szép szigetein a tojásaikból épp ekkortájt kibújó kis lundák, kárókatonák és szulák buksijára hintenek enyhe csókokat, addig amott zubogó patakok és vágtató folyók ezrei viszik a kikelet „nyárüzenetét” a már üdén zöld és virágszirmos völgyekbe. A természet megújulásának semmihez sem fogható varázsa pár hónapra ismét belengi Észak zord tájait…