Programok

Május közepétől június végéig, a tél és a nyár közti gyors „őrségváltás” heteiben Norvégia sarkkörtől északra elterülő vidékein megkezdődik a rövid, ám elsöprően heves vegetációs időszak. A napkorong ilyenkor már 24 óra hosszat ragyogja be az Atlanti-óceán meredek hegyeket „cipelő” szigeteit és a partközeli Skandináv-hg. egész évben hófödte vonulatait. S míg emitt a bátorító sugarak a Norvég-tenger felejthetetlenül szép szigetein a tojásaikból épp ekkortájt kibújó kis lundák, kárókatonák és szulák buksijára hintenek enyhe csókokat, addig amott zubogó patakok és vágtató folyók ezrei viszik a kikelet „nyárüzenetét” a már üdén zöld és virágszirmos völgyekbe. A természet megújulásának máshoz nem mérhető varázsa pár hétre ismét belengi Észak zord tájait.

A Feröer-szigetcsoport domborzatát jég által formált, merész sziklagerincek és elérhetetlennek tűnő csúcsok (800 m fölé is magasodik némelyik) jellemzik, lábaiknál pedig széles U-alakú völgyek húzódnak. A birkáktól és gyönyörű tavaszi virágoktól hemzsegő, a Golf-áramlatnak köszönhetően egész évben üde zöld hegyoldalakon közel 1 napot időzünk.
Annyi bizonyos: a Feröer után éles váltás lesz érzékszerveinknek Izlandra áthangolódni…
Arra az Izlandra, mely nemcsak azért számít unikumnak a természetimádók körében, mert egy természetes „vulkán-múzeum”, hanem azért is, mert egyúttal a jégkorszakok legpompásabb „kiállítási területe” is! Tiszta szépségű – s bármerre jársz is, szinte karnyújtásnyira érződő - gleccserek, ezernyi vízfolyástól átszelt, hatalmas hordaléksíkok, a kőzetek kincseskamrájának bizonyuló megszilárdult láva-folyamok, abráziós tengerpartok, nyakizmokat megviselő gejzírek, fényeket rabul ejtő szurdokok, lundák és más tengeri madarak zsivajától hangos, vészjóslóan meredek partoldalak, puffugó-szuszogó, záptojás-szagú kigőzölgések, ledöbbentő víztömegeket „mozgató”, roppant erőket elnyelő vízesések és némán nyújtózó, titokzatos mélységű tengerágak váltják egymást az északi természet „kora nyári fesztiváljának” színpadán…
 

Ilyenkor – még szezon előtt – lehet alaposan megismerni a hamisítatlan Korzikát: a kis, zegzugos utcákban és a platánfás tereken markáns arcú, napcserzett bőrű, nemes szívű, mosolygós helybéliekkel lehet találkozni. A legfeljebb pár száz lakosú településeken mindenki ismer mindenkit, így nekünk bármely falucskában olyan érzésünk támadhat, mintha egyetlen, nagy család lakná a palatetős, lőrésszerű ablakokkal ellátott, egymáshoz tapadó házikókat… A nők karcsúak és mozgékonyak, egész nap tesznek-vesznek, beszélgetnek. A mokány, büszke tartású, érzelmektől gyakran túlfűtött férfiak napközben járják a vidéket – mondjuk, kecskesajtot gyártanak vagy épp vaddisznóra vadásznak - , míg délutánonként kedélyesen petanque-oznak vagy pastis-t kortyolgatnak kedvenc bárjuk teraszán… A becsületet mindennél fontosabbnak tartó helybéliek éltetője amúgy a család és a haza szeretete. Utóbbi számukra szétválaszthatatlan a korzikai természet szeretetétől. A hegyek, völgyek, erdők, folyók mozgalmas, mégis hihetetlenül békés világa kultúrájuk, zenéjük, énekeik, gondolatviláguk forrása, táplálója. Imádnak a szabadban lenni, járni az „ő országukat”… IMÁDJÁK KORZIKÁT! S imádjuk mi is: a hegyoldalakat borító, buja macchiával, az örökzöld növényzetével, vadregényes, nagy kiterjedésű fenyveseivel, csörgedező patakjaival, titkos tengerszemeivel, magashegyi legelőivel, pásztorkunyhóival, szabadon vándorló és táplálékot kereső, félvad malacaival, jámbor tehénkéivel, birka- és kecskenyájaival, gazdag madárvilágával, őshonos muflonjaival… S ha mindez nem lenne elég lelkünk nyugalmához, akkor megtaláljuk azt a csendet magukba záró, masszív kolostorokban, vagy a hegyi ösvények mentén lapuló piciny kápolnáknál. KORZIKA BÉKÉJE mindenképpen megszállja azt, ki látogatóként - akár csak néhány napra- viharos múltú, gazdag hagyományokkal rendelkező földjére lép…

Megrázó szurdokok, szépséges tengeri és szárazföldi barlangok, mese-öblök, néma paratölgy-erdőségek, ezernyi csermely és patak, madárcsicsergős lagúnák, misztikus őskori erődök, zegzugos hegyi falvak, színes kisvárosok…

Kedves Anyukák és Apukák!
Tartsatok velünk az Északi-sarkkörön túlra, hozzátok magatokkal 4-16 éves gyermekeiteket Európa legtisztább levegőjű régiójába, ahol havas kalandok sokasága közé csöppenhettek! Ígérjük, az aktivitásra, gyermekeitek energiáinak „kiaknázására” nem lesz panasz….
A néhány órás nappal rózsaszín-bíbor felhőcsodáit számunkra elképzelhetetlenül hosszú sötétség, közel 20 órás(!) éjszaka váltja: sosem látott mennyiségű csillaggal, változó formákban és színekben feltűnő varázslatos északi fényekkel, s várhatóan -10 - -15°C körüli hőmérséklettel… ( Néha -20°C vagy hidegebb is lehet, de ezt pontosabban csak az indulás előtt 4-5 nappal tudjuk majd a finn időjárási oldalakról leolvasni …) A szabadban – alkalmasint fejlámpával – töltött néhány órát követően nagyszerű érzés lesz szaunázni egyet, utána pedig a kandalló előtt glökit (a sámik forró üdítőitalát) kortyolgatni… Ha ügyeskedünk, úgy a vacsoraasztalunkon mindig „terem” majd valami „helyi finomság” is: a rénszarvashús, az áfonya, a sokféle gomba konyhai kreativitásunk bemutatására inspirálhat bennünket… Semmihez sem hasonlítható élményözön vár ránk lappföldi hegyek, a tunturik földjén, rénszarvasok, sarki rókák, hófajdok és rozsomákok között, kincsek után kutató aranyásók birodalmában, ahol testünk karbantartását némi szánkózás ill. túrázás, lelki feltöltődésünket pedig a sarki fény ámulatba ejtő játéka és a tajga sérthetetlen békéje garantálja….