Korzika GR 20 - I. rész (trekking Európa egyik legszebb túraútján)

Hajnalban érkezünk meg a Tirrén-tenger partjára, Livornoba. Ha kis szerencsénk van, a komp indulásáig rövid - de a buszban megéltnél jóval kényelmesebb - szundikálást ejthetünk meg a kikötő eldugott zugaiban, padjain a korai napsugarak melengető simogatásában. A kompunk reggel 8:15-kor indul Korzika felé (újabb alvási lehetőség!), s várhatóan 12:15-kor érkezik Bastia kikötőjébe. A hajóról való legördülést követően Dél-kelet Korzika tengerparti tájai felé indulunk. A szállásunk közelében járva rövid kitérőt teszünk a festőien szép Pinarellu öbölbe, ahol a bevállalósabbak megmártózhatnak a hűvös tengervízben (18-19 °C). Ezután felautózunk a tengerparttól 7 km-re található Conca faluba. Elfoglaljuk a szállásunkat, majd – még vacsora előtt - rövid, kb. 2 órás bemelegítő túrára indulunk a környező erdős-macchiás, időnként sziklás dombvidéken. Este 19 órára érkezünk vissza, megvacsorázunk, majd hamarosan elbújunk a hálózsákjainkban; T1*; +250m; -250m; 2km; 2h)

A mai nap az egyik legfárasztóbb lesz a túránk során, így ennek megfelelően hajnali 5-kor már kikászálódunk ágyainkból, hogy az első fények megjelenése után nem sokkal, 6 óra körül útra keljünk. Nem sokkal az indulás után különleges látványban lesz részünk - amennyiben az időjárás is úgy akarja. A turistaházat elhagyva – pár száz méter után - letérünk egy időre a GR 20-ról. A rövidebb, ám meredekebb, viszont összehasonlíthatatlanul szebb útvonal-variáns egyenesen felvezet a7 1700-1800 méter magasságba „nyújtózkodó” Bavella-szirtek közé! Kora reggel még szürkés-fehér köd gomolyog a sziklatornyok között, bizarr, földöntúli, mégis varázslatos külsőt kölcsönözve a tájnak. Nehezen lehet szabadulni a térségtől, pedig muszáj tovább menni, hiszen az idő nem áll meg. Meredek ösvényen ereszkedünk le az Asinao turistaházig, ahol hosszabb pihenőt töltünk a következő megerőltető útszakasz előtt. Komoly kihívás a folytatás is: a Monte Incudine az első jelentős hegycsúcs az utunk során: hosszú, végtelennek tűnő kapaszkodóval érjük el 2134m magas csúcsát. Rövid pihenés után folytatjuk az utat, le a hegytömbről, át a szemet gyönyörködtető Coscione-platón. Az idilli hangulatú fennsíkról egy gesztenyeerdőn át érkezünk a pici San Pietru-kápolnához, ahol már várni fog ránk kisbuszunk. A sofőrünk átélt kalandjainak és az élelmiszer-utánpótlásnak megörülve észre sem vesszük, s hipp-hopp alákanyargunk a legközelebbi hegyi faluba, Zicavo-ba. (T3****; +1350m; -1290m; 18km; 11-12h)

Mai napon túránk egyik legizgalmasabb szakaszát fogjuk teljesíteni! Elhagyjuk a GR 20 klasszikus útvonalát és egy sokkal szebb, ám sokkal nehezebb variánst fogunk végigjárni, melyet bizony nem sokan tettek meg előttünk. Ismét korán kelünk (hajnali 5 órakor), majd mihamarabb gépjárműbe pattanunk, ami felvisz minket a Verde-hágóba, hogy ott folytathassuk a túrát, ahol az előző napon abbahagytuk. Az út elején még a GR 20-on indulunk tovább, erdőben fokozatosan felfelé, ám néhány km múlva letérünk a Bergeries des Pozzi irányába. Miután elértük a különleges látványvilágú „pozzikat”, rövid fotószünet és némi pihenő után vágunk neki az előttünk magasodó Renoso-masszívumnak. Bő 220m-t megyünk felfelé egy igen meredek csapáson. Elérjük a főgerincet, ami egyenesen a Monte Renoso 2352m magas csúcsára vezet (persze előtte még jó néhány csúcsot érintünk és keresztezünk). A Renoso tetején mindenképpen tartunk egy rövidke pihenőt, ugyanis a kilátás lélekkorbácsoló, csodaszép. Amerre csak nézünk, mindenfelé hegyláncok, és völgyek sorakoznak, közvetlenül alattunk pedig tengerszemek csillognak a napfényben. Bőven lenne még mit néznünk, ám indulni kell tovább, mert túranapunk legnehezebb szakasza még előttünk áll. Innentől már főleg lefelé haladunk, de ez nem jeleni azt, hogy kisebb nagyobb szintek nem lesznek felfelé is – mondjuk egy-egy köztes kis csúcsra kapaszkodóban. A Renoso-gerinc utolsó tagja, a Punta Dell Oriente (2112m) adja a legnagyobb kihívást, ugyanis itt némi (I-es, II-es fokozatú) sziklamászás vár ránk. Miután sikeresen elértük a csúcsot, - rövid pihenő után - immár csak lefelé haladunk, egészen a Vizzavona-hágóig. Szállásunk a hegyi átjáró közelében, turistaházban lesz. (T5****; +1130m; -1300m; 17km; 10-12h)

Korzikai tartózkodásunk utolsó napjára nem tervezünk túrát, ehelyett kényelmesen kelünk és délelőtt 10 óra körül autós körutazásra indulunk észak-Korzika öblökkel szabdalt, vadregényes, sziklás partvidékére. Első megállónk az utunkba eső – amúgy a korzikai hegyvidék, Belső-Korzika szívének tartott Corte városát keressük fel. Rövid városnéző sétát teszünk a Citedellával koronázott, hangulatos kis hegyi településen. Egy helyi ízekből álló ebéd után továbbindulunk a „sziget ujjára”, Cap Corse félszigetére. Itt felkeressük a szép Fekete-strandot (Marine di Negru), ahol kipróbálhatjuk, képesek vagyunk-e ellenállni a heves észak-nyugati szelek korbácsolta hullámverés erejének. Késő délután folytatjuk az utunkat tovább É-ra – közben a Serra-hágóban (Col de la Serra) megállunk fotózgatni -, úti célunk a Moulin Mattei-kilátó, ahonnan – tiszta idő esetén - végignézhetjük a csodás tengeri naplementét. Ezután visszagurulunk Bastiába, ahol 23 óra tájékán beszállunk a kompunkba. A nagy tengerjáró monstrum éjfél körül hagyja el a kikötőt – hagyjuk el mi is fedélzetén az igencsak szívünkbe zárt Korzikát… Az éjt a csillagok alatt (nyugágyakban) vagy a komp termeiben hálózsákunkban töltjük.