Húsvéti kalandtúra Észak-Korzikán

Este 18 órakor indulunk Budapestről, a Kelenföldi pu. elől. Éjszaka Szlovénián keresztül Olaszország felé utazunk.

E napunk nagyrészt a földrajzi szépségekben bővelkedő Korzikai Nemzeti Park-ban telik el. Először a Golo-folyó által kivájt Scala di Santa Regina-szurdokban és a felette magasodó hegyfalakat egy helyütt szinte „kettéhasító” Ruda-kanyonban botladozunk. A hatalmas sziklák árnyékában lezúduló tavaszi áradat dübörgését meredek mellékvölgyek égre nyíló gránittorkai visszhangozzák. Szelídebb arcát mutatja a vad Golo pár km-rel feljebb, Albertacce közelében, midőn egy 700 éve felette ívelő genovai kőhídhoz közeledve – tán annak tiszteletére - idilli, áttetsző vizű sziklamedencéket formálva lassítja le csordogálássá amúgy őrült rohanását. Következő megállónk a Valdu Niellu-fenyves, mely egyike a természet Korzikán emelt templomainak: a „padsorokban” évszázadok óta ugyanazok a mélyen barázdált kérgű, büszke tartású aggastyánok „ülnek”. (Vagyis jó páran ma már csak fekszenek…) Bolyongva köztük szinte várjuk, hogy valamelyik vihartól tépázott homlokú, odvas lábú öreg megszólítson minket. Majd’ a nyakunk törik, ám tekintetünkkel mégse sikerül befogni eme érintetlen ősvadon méreteit! A Col de Verghio felé máris ott egy újabb „kihagyhatatlan” látnivaló, egy, a 2000 m körüli, havas meredélyek tövében sziklapárkányról aláhulló vízesés. A napfényben szikrázó gyöngyszemekként repülnek szét a Radule-zuhatag virgonc vízcseppjei. Nemrég még jégbezárt tavak mélyén vagy hófödte gerinceken „raboskodtak”, ám most már tőlük friss a tavaszi levegő. Este Korzika egykori fővárosában, Corte-ban – mely még manapság is a rebellisek „központja” - alkonyi bolyongással gerjesztjük étvágyunkat: végigsétálunk a hihetetlenül hangulatos kisváros hegyoldalba felkúszó, szűk utcáin, majd felkapaszkodunk a meredek sziklaszirtre épült Citadellába, mely már messziről uralja a város látképét. Ezután kipróbálhatjuk Corte kiskocsmáit vagy valamelyik kitűnő éttermét! Az éjt ismét Corscia-ban töltjük.

A délről fújó libeccio, a macchia ezerillatú lehelete köszönt. Pazar körpanorámát élvezve reggelizhetünk: miközben a korai, keleti fények még csak óvatosan törik meg Belső-Korzika csipkés gerincű, hóborította, sötét és áthatolhatatlannak tűnő hegyvonulatainak hajnali morcosságát, addig alant, a nyugati tengerpart erősen tagolt sziklavilágát nyaldosó hullámok hátán már táncra perdülnek az első játékos napsugarak. Kora délelőtt a hegyi falucska, Piana közeléből (e települést amúgy Franciaország legszebb falvai közé választották!) a Galéria-öböl hihetetlenül kék vizének partjáig autózunk. Ott a hegyoldali bozótban – bár szemre járhatatlannak tűnik – ösvény kígyózik, mely sűrűn egymásba fonódó bokrok, cserjék kuszaságán át levezet a tengerpartra. Igazi „mediterrán dzsungelben”, a macchia-ban járunk! A puszpángok és mirtuszok virágainak színpompája, bódító illata részegítő. Midőn elérjük a Fango-folyó ártéri erdejét, felbuzog az adrenalin is! Ilyentájt – köszönhetően a magashegyekben is megkezdődő olvadásnak – 50-80 cm, sőt néha az 1 m-t is elérő errefelé a kiterjedő víz szintje. Köröttünk él, lüktet a növényzet: madártrillák és suhogó szárnyak, karattyolás és kittyegés köti le szinte minden figyelmünket! Egyéni barangolásokra kiváló a terep! Remek fotótémákat cserkészhetünk be eme néhány hétre kiviruló vízvilágban! A napsugarak melegétől egészen kellemes „édesvízi fürdő” nem kötelező, a keskeny homokpadokon is kiérhetünk a dűnéktől változatos tengerparti sávra. A „dzsungel lármája” után üdítő a föveny csendje és simogatása! A folyó és a tenger találkozása (természettudományos) mesébe illő! Délután a Calvi-öböl felé gurulunk tovább. Az égi pályáján hanyatlásnak indult nap már a virágos-sziklás táj érzékszerveinket amúgy sem kímélő színeit „turbózza fel”, midőn Nyugat-Korzika egyik legszebb félszigetét, a rózsaszín gránitból álló, észvesztően csipkézett partvonalú, hullámok által sokat marcangolt Revellata-fsz.-et elérjük. Oldalában amúgy egy vízről nyíló természeti csoda rejlik: a néphit szerint egykor Steller tengeri tehenei által lakott barlang. Ide - a Korzikán amúgy egyedülálló látványossághoz - csak elvétve jutnak el turisták. Akkor is csak úszva! Kisebb túránkon a sziklás-macchiás felszínen elsétálunk a meredek partoldal legszebb kilátóhelyére, majd onnan le, egy csodás öbölhöz. Közben kibontakozik előttünk a tenger az „aranyhíddal”! Később irány Calvi, s annak is történelmi Óvárosa! A csendes és álom-kék vizű öböl felett magasodik a régi városrészt bújtató Citadella. Falai és bástyái sok ostromot kibírt, masszív építmények. A kisváros tavaszesti, szolid nyüzsgése remek alkalom a nézelődésre és némi bevásárlásra, de a tengerparton vagy a kaktuszoktól benőtt városfalakon való bolyongás is emlékezetes pillanatokat ígér! Este a Fango-folyó kies völgyében lelünk rá szállásunkra.