Húsvéti túra Korzikán

2. nap (04. 10.): KORZIKAI NEMZETI PARK: Scala di Santa Regina-szurdok – Ruda-kanyon (túra, T2**, + 300m, 9 km) – Albertacce (genovai kőhíd) – Valdu Niellu-fenyves (túra, T3**, + 300 m, 6 km) – Radule-vízesés (túra, +200m, T4**, 7 km) – Corte – Calacuccia

E napunk nagyrészt a földrajzi szépségekben bővelkedő Korzikai Nemzeti Park-ban telik el. Először a Golo-folyó által kivájt Scala di Santa Regina-szurdokban és a felette magasodó hegyfalakat egy helyütt szinte „kettéhasító” Ruda-kanyonban botladozunk. A hatalmas sziklák árnyékában lezúduló tavaszi áradat dübörgését meredek mellékvölgyek égre nyíló gránittorkai visszhangozzák. Szelídebb arcát mutatja a vad Golo pár km-rel feljebb, Albertacce közelében, midőn egy 700 éve felette ívelő genovai kőhídhoz közeledve – tán annak tiszteletére - idilli, áttetsző vizű sziklamedencéket formálva lassítja le csordogálássá amúgy őrült rohanását. Következő megállónk a Valdu Niellu-fenyves, mely egyike a természet Korzikán emelt templomainak: a „padsorokban” évszázadok óta ugyanazok a mélyen barázdált kérgű, büszke tartású aggastyánok „ülnek”. (Vagyis jó páran ma már csak fekszenek…) Bolyongva köztük szinte várjuk, hogy valamelyik vihartól tépázott homlokú, odvas lábú öreg megszólítson minket. Majd’ a nyakunk törik, ám tekintetünkkel mégse sikerül befogni eme érintetlen ősvadon méreteit! A Col de Verghio felé máris ott egy újabb „kihagyhatatlan” látnivaló, egy, a 2000 m körüli, havas meredélyek tövében sziklapárkányról aláhulló vízesés. A napfényben szikrázó gyöngyszemekként repülnek szét a Radule-zuhatag virgonc vízcseppjei. Nemrég még jégbezárt tavak mélyén vagy hófödte gerinceken „raboskodtak”, ám most már tőlük friss a tavaszi levegő. Este Korzika egykori fővárosában, Corte-ban – mely még manapság is a rebellisek „központja” - alkonyi bolyongással gerjesztjük étvágyunkat: végigsétálunk a hihetetlenül hangulatos kisváros hegyoldalba felkúszó, szűk utcáin, majd felkapaszkodunk a meredek sziklaszirtre épült Citadellába, mely már messziről uralja a város látképét. Ezután kipróbálhatjuk Corte kiskocsmáit vagy valamelyik kitűnő éttermét! Az éjt ismét Calacuccia-ban töltjük
 

3. nap (04. 11.): Verghio-hágó – Evisa – Spelunca-kanyon – Les Calanches-sziklavilág (UNESCO-védett) – túra a Capo d”Ortu-ra (T5****, + 900m 10 km) - Capo Rosso (túra, T6**, +300m, 5 km ; sátras éj egy tengerparti őrtorony közelében)

Reggel Nyugat-Korzika természeti szépségekben bővelkedő tengerpartjai felé indulunk. Hamarosan a sziget legmagasabb hágójáról újra megpillantjuk a tengert… Ezúttal a Ligur-tengert… Kéksége mágnesként vonzza kis csapatunkat, ezért - Evisa képeslapra illő, gránit sziklateraszokra épült, masszív házikói között is áthaladva- alászerpentinezünk a Spelunca-kanyon fényektől csak ritkán bolygatott mélyébe. Amikor a völgy „elfogy” előttünk, feltűnik Porto üdülőhely, s a varázslatos Portoi-öböl, melynek vidéke a „Szépség szigetének” talán legnagyszerűbb természeti látnivalóit rejti. A híres Les Calanches vörös sziklái között vezet az ösvény, melyen 4-5 órás túrát teszünk az öböl felett magasodó, tiszteletet parancsoló sziklaormok legnagyobbikára, az 1294 m-es Capo d’Ortu-ra. Miután a meglepő eróziós formákkal, ún. „taffonikkal” teli „grániterdőből” visszatúráztunk kisbuszunkhoz, s egy szűk tengerparti út kanyarjai várnak ránk: igazi színorgia közepette csodálhatjuk meg az UNESCO védelmét élvező lenyűgöző „kőlabirintust”! A meghökkentő „gránit-káosz” fantáziát megindító alakzatai igen változatosak és vad szépségükben ezer apró csodát rejtenek. Titkaikra a közöttük tett „laza séta” során figyelhetünk fel. A nappal utolsó óráiban a Ligur-tenger felett merészen emelkedő Capo Rosso az úti célunk: nem messze tőle - a szinte a „tengerig ereszkedő” macchia ölelésében - egy hegyoldali tisztáson sátorozunk le. A kalandra éhesebbek az innen már csak kb. 0,5 óra járásra magasodó XIV. sz.-i genovai őrtornyot is „elfoglalhatják”, sőt a tengeri naplementét is megvárhatják annak tetején… A teljes sötétség beköszöntével aztán táborhelyünkön - teljesen néptelen, fényszennyezéstől mentes környezetben - nagyon szép nomád éjszaka ígérkezik. (Csillagfényben különös élmény a közeli romos pásztorlak és a távoli vonulatok sziluettjeit figyelni, közben pedig hallgatni a szirteket ostromló, bősz hullámok felszűrődő moraját.)
 

4. nap (04. 12.): Piana – Fango-folyó deltája (túra, T7**, + 10m, 4 km) – Galéria-öböl – Revellata-fsz. (túra, T8**, + 200m, 6 km) – Calvi – Manso (szállás a Fango-folyó melletti turistaszálláson)

A délről fújó libeccio, a macchia ezerillatú lehelete köszönt. Pazar körpanorámát élvezve reggelizhetünk: miközben a korai, keleti fények még csak óvatosan törik meg Belső-Korzika csipkés gerincű, hóborította, sötét és áthatolhatatlannak tűnő hegyvonulatainak hajnali morcosságát, addig alant, a nyugati tengerpart erősen tagolt sziklavilágát nyaldosó hullámok hátán már táncra perdülnek az első játékos napsugarak. Kora délelőtt a hegyi falucska, Piana közeléből (e települést amúgy Franciaország legszebb falvai közé választották!) a Galéria-öböl hihetetlenül kék vizének partjáig autózunk. Ott a hegyoldali bozótban – bár szemre járhatatlannak tűnik – ösvény kígyózik, mely sűrűn egymásba fonódó bokrok, cserjék kuszaságán át levezet a tengerpartra. Igazi „mediterrán dzsungelben”, a macchia-ban járunk! A puszpángok és mirtuszok virágainak színpompája, bódító illata részegítő. Midőn elérjük a Fango-folyó ártéri erdejét, felbuzog az adrenalin is! Ilyentájt – köszönhetően a magashegyekben is megkezdődő olvadásnak – 50-80 cm, sőt néha az 1 m-t is elérő errefelé a kiterjedő víz szintje. Köröttünk él, lüktet a növényzet: madártrillák és suhogó szárnyak, karattyolás és kittyegés köti le szinte minden figyelmünket! Egyéni barangolásokra kiváló a terep! Remek fotótémákat cserkészhetünk be eme néhány hétre kiviruló vízvilágban! A napsugarak melegétől egészen kellemes „édesvízi fürdő” nem kötelező, a keskeny homokpadokon is kiérhetünk a dűnéktől változatos tengerparti sávra. A „dzsungel lármája” után üdítő a föveny csendje és simogatása! A folyó és a tenger találkozása (természettudományos) mesébe illő! Délután a Calvi-öböl felé gurulunk tovább. Az égi pályáján hanyatlásnak indult nap már a virágos-sziklás táj érzékszerveinket amúgy sem kímélő színeit „turbózza fel”, midőn Nyugat-Korzika egyik legszebb félszigetét, a rózsaszín gránitból álló, észvesztően csipkézett partvonalú, hullámok által sokat marcangolt Revellata-fsz.-et elérjük. Oldalában amúgy egy vízről nyíló természeti csoda rejlik: a néphit szerint egykor Steller tengeri tehenei által lakott barlang. Ide - a Korzikán amúgy egyedülálló látványossághoz - csak elvétve jutnak el turisták. Akkor is csak úszva! Kisebb túránkon a sziklás-macchiás felszínen elsétálunk a meredek partoldal legszebb kilátóhelyére, majd onnan le, egy csodás öbölhöz. Közben kibontakozik előttünk a tenger az „aranyhíddal”! Később irány Calvi, s annak is történelmi Óvárosa! A csendes és álom-kék vizű öböl felett magasodik a régi városrészt bújtató Citadella. Falai és bástyái sok ostromot kibírt, masszív építmények. A kisváros tavaszesti, szolid nyüzsgése remek alkalom a nézelődésre és némi bevásárlásra, de a tengerparton vagy a kaktuszoktól benőtt városfalakon való bolyongás is emlékezetes pillanatokat ígér! Este a Fango-folyó kies völgyében lelünk rá szállásunkra.
 

5. nap (04. 13.): Balagne hegyi falvai: Calenzana – Montemaggiore - Aregno - Pigna – San Antonio – Bastia (komp) – Livorno – utazás hazafelé éjszaka

A délelőttöt a korzikai hegyi falvak és az azokat jellemző különös hangulatú világ megismerésére fordítjuk. Aregno falucskáját a csodás panoráma mellett környező mandulaligetei és egy tündéri, pisai-román stílusú templomocska miatt keresik fel a turisták. A környék keskeny útjai mentén, merre a szem ellát, generációkat túlélő, kőfalakkal határolt teraszok „burjánzanak”. Olajfaligetek és legelőként szolgáló földek teszik változatossá a vidéket. Pigna folyosószerű utcácskái kézművesek műhelyeit rejtik, San Antonio-ból pedig újra csodálatos a panoráma, lélekemelő pillanatok várnak ránk e sziklaszirtre épült falu „tetején” üldögélve. Az ottani csendben aztán leülepszenek a bennünk kavargó-sodródó élmények, s de így is nehéz szívvel kelünk útra a kompkikötő felé. Bastia-ból a du.-i komppal kelünk át Livorno-ba. A hajó korlátjának támaszkodva „kénytelen-kelletlen” átadjuk magunkat annak a bús-boldog érzésnek, mely csak az elválás előtt álló szerelmesek számára ismert… E pillanatban egyedül a Korzikáért rajongók babonájában bízhatunk, akik azt mondják, hogy ha pastis-t (a helyiek italát) iszogatva búcsúzol a „Kedves” távolodó sziluettjétől, minden bizonnyal eljön a viszontlátás! Este az olasz kikötővárosból azután megkezdjük „non-stop” hazautazásunk, Bp.-re érkezésünk a másnap hajnali órákban várható.