Dél-korzikai hosszú hétvége GARANTÁLT INDULÁS!!!!

 reggel 7 órakor kikötés Bastia városában - Tirrén-tenger partvidéke (fotószünet a sziget lagúnáinak egyikénél) - Solenzara-folyó völgye (gyönyörű gránittömbök hevernek a mederben, a szép kavicsok mágnesként vonzzák a gyűjtögetni vágyókat...) - túra a Polishellu-patak mentén (erdei zuhatagok és sziklamedencék sorát érintve jutunk el két patak összefolyásához, ahol egy családi ház méretű sziklatömbökből „összedobált” természetes labirintus vár, melyben „bujkálva” - hol felmászva, hol leugorva, hol szikláról sziklára átkapaszkodva - felfedezhetjük a meder rejtettebb szépségeit is…; T1 ***, 3 km, +200 m) - sziklavilág a Trou de la Bombe-nál (úti célunk egy híres sziklaformációkkal, fura üregekkel ún. taffonik-kal teli „lyukas” gránitvonulat, ahol szükség lesz minden végtagunkra és minden ügyességünkre, hogy a legszebb kilátást ígérő sziklapárkányig (egy több tíz méter átmérőjű nyílás pereméig) felkapaszkodjunk; egy muflonokat rejtő, nagyon hangulatos fenyőerdőben sétálunk vissza kisbuszunkhoz; T2 ***, 6 km, +200m) - – Alta Rocca hegyi falvai (lenyűgözően szép hegyi tájon kanyargunk tovább, több pici falu is „utunkba akad”, a hátteret végig az 1600-1800 m-es Bavella-sziklatornyok uralják) - Levie (hangulatos „kőfalu”; gránitból emelt, egymáshoz „tapasztott” szürke házikói között bóklászva beiktatunk egy „sörözésnyi” pihenőt is) – Castellu di Cuccuruzzu – lelőhely a megalitikus korból (a nap utolsó kis túrája a falu feletti őserdő mélyére vezet: 3000 évvel ezelőtti lakói a szigetnek egy korabeli erődöt, ún. castellu-t építettek a sűrű egyik irtására; a romos építmény tetejéről pazar a kilátás a Bavella-vidékre; T3 **, 8 km, +100m) – Sarténe (esti séta a "legkorzikaibb korzikai kisvárosban", mely egymáshoz tapadó kőházak erődszerű labirintusa...) - Bisinao (a szállásunk elfoglalása)

Taravo-vidék (e vidék Dumas „Korzikai testvérek” c. kisregénye révén vált „világhírűvé”; errefelé gyakorta „vívtak” – olykor több száz évig is elhúzódó - háborúkat - számunkra bagatellnek tűnő dolgok miatt - feldühödő és összevesző, a becsületükre felettébb kényes, öntörvényű családok; a mai nap utunkba eső kis hegyi falvakban itt-ott még akár érezhetjük is a vendetták „súlyos” hangulatát) - Sullacaro (a Dumas által ismertté tett De Franchi-család egykori erődített háza ma is látható a falu központjában, ahol nemcsak e „nevezetesség” miatt érdemes kicsit barangolni) – Filitosa Ősrégészeti Múzeum (ez Korzika leghíresebb megalitikus emlékhelye, egy nagy területen elhelyezkedő szabadtéri múzeum; húsz menhír és három erődítmény romja található itt elszórtan a Taravo-folyó üde zöld völgyoldalának teraszain, bejárásuk könnyű túrával történhet; olívaligetek és évszázados kőfalak adnak remek hátteret a kb. 3000 évvel ezelőtt felállított köveknek, sőt az 1946-ban megtalált leletekkel és az ősi Korzika népeivel való ismerkedést az itteni kis múzeum tárlata is segíti…) – Abbartello tengerpartja (a homokos és sziklás tengerpart lenyűgözően szép „kompozíciója” késztet hosszabban elidőzni; lekerített gránittömbök „csücsülnek” itt az azúrkék vízben, némelyikük több méter magas (és/vagy széles); a kisebb-nagyobb kövek formálta, természetes, part menti medencékbe szelíden „be-benyalnak” a hullámok) - túra Capo di Muro őrtornyához (a viszonylag épségben fennmaradt, közel 500 éves építményhez a túraösvény több méter magas macchián vezet keresztül, az egymásba kapaszkodó növények kigőzölgései szinte elkábítják a kirándulót - csakúgy mint a torony tetejéről az Ajaccoi-öbölre nyíló panoráma…; T6 ***, 12 km, + 300m) – Ajaccio (Napóleon szülővárosában előbb „kipipáljuk” a máig nagy tiszteletben tartott császár emlékét őrző szobrokat, épületeket, aztán igyekszünk felkutatni minél több hangulatos helyet, belefülelni a temperamentumos helyiek diskurzusaiba, azaz elcsípni a város életének néhány jellegzetesen korzikai pillanatát…) – alkonyi túra a Vámosok ösvényén (a tengerpart felett futó, ún. Vámosok ösvénye máig sok helyen látható (és bejárható) Korzikán; mi ezúttal a tündéri Anse de Minaccia-hoz érkezünk kisbuszunkkal; az itteni apró öblöknek a partjáig lekúszik az ősbozót, melyben az ösvényeken kívül pici tisztásokat is találhatunk; a hullámok által nyaldosott, vöröses sziklaparadicsom és a fényes levelű, szúrós cserjék „dzsungelének” találkozásánál sokat „bogarászhatunk”: a védett helyen szárazságot és meleget kedvelő, a sziklás talajt jól tűrő virágok bontogatják szirmaikat (csak fotózásra!), a homokos szegletekben pedig kagylóhéjak, csigaházak, tengeri szivacsok és más vízi „csodabogarak” kerülhetnek gyűjtögető-utunkra magunkkal vitt tarisznyánkba; a szárazföldi állatvilág is figyelemre méltó ezen idilli élőhelyen: a gyíkok társadalma mellett a macchia madárvilága is kitárulkozik…; T7**, 5 km, +50m) – Bisinao (ismét kis falunkba térünk vissza)

Savona (kikötés reggel 7 óra körül) - utazás hazafelé Olaszo.-n és Szlovénián át – Bp. (érkezés az esti órákban a Kelenföldi pu. elé)