Trekking- és gyalogtúráink átlagos kondíciót igénylő, rövidebb-hosszabb kalandtúrák. Minden nap vár a csoportra egy-egy túra, melynek nehézségét a programleírásoknál előre jelezzük. A legtöbbször ezek csillagtúra szerűen zajlanak, azaz a szállásról kiindulva, ugyanoda térünk vissza. Ha esetleg valaki kihagyna egyet, a csoporttal este ismét tud találkozni.
Tulajdonképpen egy Jurassic Park-ot idéző, sárkánytaréj-szerű, zöld hegygerincekkel tűzdelt, „hatalmas kertbe” csöppenünk, melyben a trópusi esőerdőkéhez hasonlatos buja, nedvességet szerető növényzet honosodhatott meg. Merthogy vízből Madeirán van bőven – még ha nem is ideális elosztásban!
Az óceán habjaiból elképesztő, helyenként 3-400 méteres, függőleges sziklafalakkal „kiemelkedő”, vulkanikus eredetű - amúgy 1800 m fölé magasodó csúcsokkal teli - hegyvidék lakói emiatt a vízszállítást ősidők óta a hol a meredek völgyek oldalában futó, hol pár száz méteren keresztül alagutakban haladó, „kis mesterséges patakokkal”, az ún. levadákkal oldották meg. Ezeknek köszönhetően vált Madeira a „levada-túráiról” világhírűvé természetjáró-körökben! Számunkra a levadák mentén futó gyalogösvények parádés kilátóhelyekkel teli, izgalmas túraútvonalakat jelentenek!
Izland egy természetes „vulkán-múzeum”, a mélységi erők „építészetének” bemutatóterepe, „skanzenje”! Útvonalunk mentén Dél-Izlandon a lefagyott Vatnajökull rejt tűzhányókat, DNY-on a Hekla rétegvulkán képe uralja a tájat, ÉNY pedig „rokonáé”, a lefagyott Snaefellsjökullé (20 km2-nyi a „csonthó” rajta!). A „tüzes hegyek” mellett az utóvulkanizmus különféle jelenségei is ámulatba fognak ejteni! A magasból vagy a tenger felől közeledve a szigethez, - szép időben - már messziről feltűnhet néhány égbe szökő, forrongó gőzoszlop, mintha mindenfelé nagy tüzek füstje csapna a magasba… A gejzírek közül (100-nál is több található a szigeten!) jó párat megcsodálhatunk! Az évekkel ezelőtt elszunnyadt „nagy öreg”, a Geysir szomszédjában még mindig „fickós” társa, a Stokkur viszonylag sűrűn lövelli ki a turistákat néha bizony „megfuttató” vízoszlopát… Elszökkenve előle kedvet kaphatunk bolyongani egyet a közeli csodás szolfatára- és fumarolamező színes kincsei között… Észak Izladot a vadság és a hatalmas szabadság érzése jellemzi. A jég által formált völgyeket fognak közre a hegyek. A friss vulkánosság olyan kézzel fogható bizonyítékokat görget a lábunk elé, hogy úgy érezzük magunkat mintha egy éppen most forgó dokumentumfilm kockáin lennénk. Ezt a filmet azonban nem egy felvevő gép hanem az önön szemünk forgatja. Ezt a "filmet", ha a barátainknak levetítjük szerelmesek lesznek az általunk elmondottakba, mert ilyen csodálatos természeti szépségben még nem lehetett részük.
Eme extrém kalandokkal megspékelt Izland-körút a sziget természeti értékeinek és kultúrális érdekességeinek teljes keresztmetszetét nyújtja!
Nemcsak a sokat emlegetett Dél-Izlandot, s annak ún. „Arany-körét”, hanem a távoli, s remekbe szabott „tájképei” és gazdag (és közelről jól szemügyre vehető) madárvilága miatt egyaránt kuriózumnak számító Nyugat-Izlandot, a „Fjordok Izlandját” is megismerteti Veled. Eltöltünk továbbá pár napot Kelet-Izland szinte néptelen, érintetlen partvonalán, Észak-Izland vulkáni utóműködésekben gazdag tájain és az év nagy részében megközelíthetetlen Felföldön is! Tiszta szépségű – s bármerre jársz is, szinte karnyújtásnyira érződő - gleccserek, ezernyi vízfolyástól átszelt, hatalmas hordaléksíkok, a szintúgy a kőzetek kincseskamrájának bizonyuló egykori láva-folyamok, abráziós tengerpartok, sistergő gejzírek, fényeket rabul ejtő szurdokok, lundák és más tengeri madarak zsivajától hangos, vészjóslóan meredek partoldalak, puffugó-szuszogó, záptojás-szagú kigőzölgések, ledöbbentő víztömegeket „mozgató” vízesések és némán nyújtózó, titokzatos mélységű tengerágak (fjordok) váltják egymást az északi természet „nyár eleji fesztiváljának” színpadán…
Izland egy természetes „vulkán-múzeum”, a mélységi erők „építészetének” bemutatóterepe, skanzenje! Útvonalunk mentén Dél-Izlandon a lefagyott Vatnajökull rejt tűzhányókat, DNY-on a Hekla rétegvulkán képe uralja a tájat, ÉNY pedig „rokonáé”, a lefagyott Snaefellsjökullé (20 km2-nyi a „csonthó” rajta!). A „tüzes hegyek” mellett az utóvulkanizmus különféle jelenségei is ámulatba fognak ejteni! A magasból vagy a tenger felől közeledve a szigethez, - szép időben - már messziről feltűnhet néhány égbe szökő, forrongó gőzoszlop, mintha mindenfelé nagy tüzek füstje csapna a magasba… A gejzírek közül (100-nál is több található a szigeten!) jó párat megcsodálhatunk! Az évekkel ezelőtt elszunnyadt „nagy öreg”, a Geysir szomszédjában még mindig „fickós” társa, a Stokkur sűrűn lövelli gyakran tekintélyes és a turistákat „megfuttató” vízoszlopát… Elszökkenve előle kedvet kaphatunk bolyongani egyet a közeli csodás szolfatára- és fumarolamező színes kincsei között… Dél-Izland legkarakteresebb tájegysége, Európa legnagyobb jégmezejének, a Vatnajökullnak déli pereme. A szinte a tengerig aláereszkedő gleccserkarokhoz tehető túrák mellett itt jókat barangolhatunk a morénadombokon és az állandóan fejlődő kavicsos-homokos olvadékvíz-mezőkön is: utóbbi Izland „klasszikus” tájegysége, a „sandurok földje” – némelyik közülük több száz négyzet-kilométernyi „sekély tenger”…
Egy 6 napos, kirándulásokkal és kulturális látnivalókkal teletűzdelt, élményekkel teli kalandkörútra invitálunk a világ egyik legszebb országába. Helyi „túravezetőink” a vízfolyások lesznek. Norvégia gyakran egész éven át havas fennsíkjairól ugyanis minden tavasszal sok tízezernyi apró vízfolyás indul útjára: e kezdetben szelíden csordogáló erecskék azután néhány km-rel odébb, a gleccservölgyek sziklafalainak peremére már tajtékzó folyókként érkeznek, hogy ott impozáns zuhanásukkal Európa legcsodálatosabb vízeséseit formálják. Fő célunk ezúttal is az aktív, minden gondot „törlő” kikapcsolódás. A fjordok és fjellek vidékén e pár nap alatt is számos természeti csodához tehetsz velünk kirándulást: döbbenetes vízesésekhez, mély, áttetsző vizű, néma fjordokhoz, égbetörő sziklateremtményekhez. Barangolhatsz a Trollok földjén is vagy a hullámzó, színes fjellvidékeken, a nemzeti parkokban pedig egészen közelről (szerencsés esetben pár méterről!) láthatsz természetes környezetükben rénszarvasokat és pézsmatulkokat.
Ilyenkor – még szezon előtt – lehet alaposan megismerni a hamisítatlan Korzikát: a kis, zegzugos utcákban és a platánfás tereken markáns arcú, napcserzett bőrű, nemes szívű, mosolygós helybéliekkel lehet találkozni. A legfeljebb pár száz lakosú településeken mindenki ismer mindenkit, így nekünk bármely falucskában olyan érzésünk támadhat, mintha egyetlen, nagy család lakná a palatetős, lőrésszerű ablakokkal ellátott, egymáshoz tapadó házikókat… A nők karcsúak és mozgékonyak, egész nap tesznek-vesznek, beszélgetnek. A mokány, büszke tartású, érzelmektől gyakran túlfűtött férfiak napközben járják a vidéket – mondjuk, kecskesajtot gyártanak vagy épp vaddisznóra vadásznak - , míg délutánonként kedélyesen petanque-oznak vagy pastis-t kortyolgatnak kedvenc bárjuk teraszán… A becsületet mindennél fontosabbnak tartó helybéliek éltetője amúgy a család és a haza szeretete. Utóbbi számukra szétválaszthatatlan a korzikai természet szeretetétől. A hegyek, völgyek, erdők, folyók mozgalmas, mégis hihetetlenül békés világa kultúrájuk, zenéjük, énekeik, gondolatviláguk forrása, táplálója. Imádnak a szabadban lenni, járni az „ő országukat”… IMÁDJÁK KORZIKÁT! S imádjuk mi is: a hegyoldalakat borító, buja macchiával, az örökzöld növényzetével, vadregényes, nagy kiterjedésű fenyveseivel, csörgedező patakjaival, titkos tengerszemeivel, magashegyi legelőivel, pásztorkunyhóival, szabadon vándorló és táplálékot kereső, félvad malacaival, jámbor tehénkéivel, birka- és kecskenyájaival, gazdag madárvilágával, őshonos muflonjaival… S ha mindez nem lenne elég lelkünk nyugalmához, akkor megtaláljuk azt a csendet magukba záró, masszív kolostorokban, vagy a hegyi ösvények mentén lapuló piciny kápolnáknál. KORZIKA BÉKÉJE mindenképpen megszállja azt, ki látogatóként - akár csak néhány napra- viharos múltú, gazdag hagyományokkal rendelkező földjére lép…
Tarts velünk az Északi-sarkkörön túlra, ahol a 8 hónapon át(!) fehér tájak havas kalandokra csábítanak! Ígérjük, az aktivitásunkra ezúttal sem lesz panasz…. A pár órás nappal rózsaszín-bíbor-lilás felhőcsodáit számunkra elképzelhetetlenül hosszú sötétség, közel 16 órás(!) éjszaka váltja: sosem látott mennyiségű csillaggal, változó formákban és színekben feltűnő varázslatos északi fényekkel, s nem ritkán -20 °C, sőt -30 °C körüli hőmérséklettel… A szabadban – esetenként fejlámpával – töltött órákat követően nagyszerű érzés lesz szaunázni egyet - amúgy finn módra -, utána pedig a kandalló előtt glökit (a sámik forró italát) kortyolgatni… Ha ügyeskedünk, úgy a vacsoraasztalunkon mindig „terem” majd valami „helyi finomság” is: a helyiek által elkészített rén- vagy jávorszarvashús vagy az isteni lazac ingerli majd ízlelőbimbóinkat, az áfonya, a sokféle gomba pedig akár konyhai kreativitásunk bemutatására is inspirálhat bennünket… Semmihez sem hasonlítható élményözön vár ránk a különös formájú lappföldi hegyek, a tunturik földjén , rénszarvasok, sarki rókák, hófajdok és rozsomákok között, kincsek után konokul kutató aranyásók birodalmában, ahol testünk karbantartását az átlagosan 3 *-os hótalpas túrák, lelki feltöltődésünket pedig a sarki fény ámulatba ejtő játéka és a tajga sérthetetlen békéje garantálja….
Lappföldön a nyár búcsúja méltó az északi természet gazdagságához. Ezt megtapasztalni kelünk útra Európa legészakabbi részére, ott élő rokonainkhoz, a lappokhoz. Gyalogtúráink közben két marokkal faljuk a duzzadt áfonyabogyókat, meglátogatjuk a ma is nagyrészt a rénszarvas-tenyésztésből élő sámik farmjait, kis településeit, járjuk a tajga “fenyves-tengerét”, tavakkal “pettyezett” végtelenjét, gyalogolunk az “óriás kalapként” rajta ülő tunturik hátán. Körülöttünk a hangákat, páfrányokat, törpenyíreket “ünnepi” színekbe öltözteti a sietős ősz. A hihetetlen mennyiségben előforduló tőzegáfonyának leveleit például - meddig a szem ellát - vörösre festi. A hullámzó dombok, hegyek, de még a gyorsan érkező elmúlásra rá sem hederítő fenyvesek alja, vagyis az egész táj szinte lángol ilyentájt. Minden változik, és mindez jóformán napok alatt lezajlik. A rénszarvasok megválnak sötét “öltönyüktől”, a kisebb állatok is “lecserélik” ruhatárukat. Csak mi ragaszkodunk 6 napon át bakancsainkhoz és hátizsákjainkhoz.
Egy 5 napos, kirándulásokkal és kulturális látnivalókkal teletűzdelt, élményekkel teli kalandkörútra invitálunk a világ egyik legszebb országába. Úti célunk a messze földön híres Lysefjord. E vidéket a természetrajongók leginkább a fjord körüli 1000-1500 méteres hegyvonulatok két kilátópontjáról, a Prédikálószékről (Preikestolen) és a Beszorult Kő-ről (Kjeragbolten) ismerik.
Helyi „túravezetőink” a vízfolyások lesznek. Norvégia gyakran egész éven át havas fennsíkjairól ugyanis minden tavasszal sok tízezernyi apró vízfolyás indul útjára. A mintegy 2 hónapos, heves nyár idején a kezdetben szelíden csordogáló erecskék azután néhány km-rel odébb, a gleccservölgyek sziklafalainak peremére már tajtékzó folyókként érkeznek, hogy ott impozáns zuhanásukkal Európa legcsodálatosabb vízeséseit formálják. Az ezt követő, 2-3 hétig tartó színpompás ősz napjaira a patakok és folyók ismét megszelídülve csobognak.
A túratervünk ezúttal is az aktív, minden gondot „törlő” kikapcsolódásra épül. A fjordok és fjellek vidékén e pár nap alatt is számos természeti csodához tehetsz velünk kirándulásokat: elképesztőtávlatokat megnyitósziklapárkányok peremére, döbbenetes vízesésekhez, mély, áttetsző vizű, néma fjordokhoz, égbetörő sziklateremtményekhez.
Ilyenkor - messze a szezon zsúfolt napjaitól – mutatkozik meg a hamisítatlan Korzika: a kis, zegzugos utcákban és a platánfás tereken markáns arcú, napcserzett bőrű, nemes szívű, mosolygós helybéliekkel lehet találkozni. A zömében pár száz lakosú helyeken mindenki ismer mindenkit, így nekünk minden falucskában olyan érzésünk van, mintha egyetlen, nagyobb család lakná a palatetős, lőrésszerű ablakokkal ellátott, egymáshoz tapadó házikókat… A nők karcsúak és mozgékonyak, egész nap tesznek-vesznek, beszélgetnek. A mokány, büszke tartású, érzelmektől gyakran túlfűtött férfiak napközben járják a vidéket – mondjuk, kecskesajtot gyártanak vagy épp vaddisznóra vadásznak - , míg délutánonként kedélyesen petanque-oznak vagy pastis-t kortyolgatnak kedvenc bárjuk teraszán… A becsületükre igen kényes helybéliek éltetője amúgy a család és a haza szeretete. Utóbbi számukra szétválaszthatatlan a korzikai természet szeretetétől. A hegyek, völgyek, erdők, folyók mozgalmas, mégis hihetetlenül békés világa kultúrájuk, zenéjük, énekeik, gondolatviláguk forrása, táplálója. Imádnak a szabadban lenni, járni az „ő országukat”… IMÁDJÁK KORZIKÁT! S imádjuk mi is: a hegyoldalakat borító, buja macchiával, az örökzöld növényzetével, vadregényes, nagy kiterjedésű fenyveseivel, csörgedező patakjaival, titkos tengerszemeivel, magashegyi legelőivel, pásztorkunyhóival, szabadon vándorló és táplálékot kereső, félvad malacaival, jámbor tehénkéivel, birka- és kecskenyájaival, gazdag madárvilágával, őshonos muflonjaival… S ha mindez nem lenne elég lelkünk nyugalmához, akkor megtaláljuk azt a csendet magukba záró, masszív kolostorokban, vagy a hegyi ösvények mentén lapuló piciny kápolnáknál. KORZIKA BÉKÉJE mindenképpen megszállja azt, ki látogatóként - s akár csak néhány napra- viharos múltú, gazdag hagyományokkal rendelkező földjére lép.
Norvégia bővelkedik természeti látnivalókban, de ezek közül is kiemelkedik egy – az ország méretéhez képest - apró gyöngyszem, a Jotunheimen Nemzeti Park. Aki természetszerető és megfordul Norvégiában, az valószínűleg meglátogatja e zord, mégis gyönyörű magashegyi parkot. Az igazi természetjáró azonban néhány nap után, fájó hiányérzettel távozik, mert az idő, amit „elsőre” rászánt, legtöbbször kevésnek bizonyul arra, hogy bebarangolja e nunatak-csúcsokkal és gleccserekkel „tűzdelt”, elbűvölően vad világot. A Norvégiába beleszeretők lelkében megmutatkozó eme hiánynak a pótlására született meg trekking-programunk, amely teljesen magától értetődő módon, azaz gyalog és a természettel minden tekintetben „együttműködve”, a vándortúrák minden viszontagságával, megpróbáltatásával, de egyúttal valamennyi szépségével „megáldva” kalauzolja át kis csapatunkat a Skandináv-hegység legmagasabb, páratlan látnivalókban bővelkedő vidékén. A túranapokon (melyek végén – kevés kivételtől eltekintve – mindig újra meg újra találkozunk a készleteinket és felszereléseinket „cipelő” kisbuszunkkal) végigjárjuk a méltán híres, két tó között húzódó keskeny, szavakba nehezen önthető mértékben látványos Besseggen-gerincet (megszámlálhatatlan tengerszem csillogó, jéghideg víztükrében gyönyörködve). Közelről figyelhetjük meg a hegyi tundra titokzatos, szokatlan ritmusú, rejtett életet élő, hihetetlen tűrőképességű növény- és állatvilágát. Kopár, mégis gyönyörű, vízfolyásokkal tarkított, csöndes fennsíkokon vágunk át, ahol csak a társunkul szegődő szél zúgása „felelget” a bennünk születő végtelen béke hangjaira... Egy-egy hegyvonulatról vagy gleccserről időnként mély vizű, lankadatlanul zúgó-dübörgő patakoktól „zajos” völgyekbe ereszkedünk le, hogy aztán a következő nap még magasabbra kelljen felmásznunk... Az „utunkba eső” szép magaslatok meghódítását ünnepelendő „csokifalós” pihenőket fogunk tartani a Skandináv-félsziget legmagasabb ormain (Galdhöpiggen, Glittertinden), ahol a környező csúcsok büszkén emelkednek ki az északi jégvilágból és az állandóan gomolygó felhők kínálnak döbbenetes, ám de kimeríthetetlen látnivalót. Utunk közben dacolni fogunk a Jotunheimen híresen gyorsan érkező jég- és hóviharaival, melyek után szinte újjászületik a természet. Ezen út végén, olyan élményekkel utazol haza, melyeket évtizedek múltán is büszkén mesélsz majd az ámuló hallgatóságnak, az otthoni baráti összejöveteleken épp úgy, mint esetleg más túráidon, az esti tábortűz villódzó lángjainál….
Megrázó szurdokok, szépséges tengeri és szárazföldi barlangok, mese-öblök, néma paratölgy-erdőségek, ezernyi csermely és patak, madárcsicsergős lagúnák, misztikus őskori erődök, zegzugos hegyi falvak, színes kisvárosok… Szardíniának a szárazföldön nincs párja! Csak Korzikához hasonlítható – de megérkezésünkkor hamar rá fogunk döbbenni, hogy soha nem látott földre léptünk! Újak a hegyek – látásra mesebelien magasak, de megmérve őket alacsonyak, és különös, vakító visszfény burkolja be őket. Hol vörösesnek, hol rózsaszínűnek, hol szürkés-zöldnek látszanak. Tele vannak szórva gigantikus kőtömbökkel, amelyeket az erózió szörnyprofilokká vájt ki. Ez a sziklás táj nem a valóság érzetét kelti, mintha inkább a képzeletek kitapinthatatlan szőtteséből készült volna...
A 24 órás nappalok 5 hónapig tartanak Svalbardon (ez a Spitzbergák norvég neve), mely az Északi Jeges-tengerben található. Európa legészakibb szárazföldje, a jegesmedvék legdélebbi európai élőhelye, a sarki rókák számára pedig az egyik utolsó rezervátum földrészünkön. A szigetcsoport számos apró földdarabon és zátonyon kívül hat nagyobb szigetből áll, 64,290 km2-nyi területén 7 (!) nemzeti park található. A természet szépsége egyszerűen hihetetlen! Hihetetlen, hogy mennyire más, mint amit elképzeltünk valaha is!
A nagyobb szigetek partjait mindenütt fjordok teszik szakadozottá, közülük az Isfjord nevű (a Ny-i Spitzbergán) a legjelentékenyebb. A nyáron is hófoltos, színes üledékrétegekből felépülő magaslatoknak se szeri, se száma; a legnagyobb hegycsúcs a Hornsundban (1386 m.). A nem túlságosan jelentős átlagos tengerszint feletti magasság ellenére a hegyek se szeri, se száma, s ezek zöme nagy kiterjedésű gleccsereket hord hátán, zár közre. Csupán a Sju Isfjoellen (7 gleccserág) végei 28 km-es partszakaszt fednek le! A gleccserek nagy terjedelmének az erősen arktikus klíma az oka. Még nyáron is, midőn a napsugarak a havat erősen olvasztják (ilyenkor simán lehet a tengerpartok közelében 8-10 °C-os „meleg”), az árnyékban mindig fagy. A július-augusztusban virágba boruló növényzet leginkább a partokra szorítkozik és főképpen harasztokból és mohákból áll. Utóbbiak közül egyes fajok nagy területeket borítanak, és a rénszarvasoknak szolgáltatnak kedvelt legelőket. (A kedves patások amúgy szabadon mászkálnak a fő település, Longyearbyen utcáin is, így velük nem lesz nehéz összefutni…) Más prémes állatokban (pld. sarki róka) és tengeri emlősökben is rendkívül gazdag a vidék, a két hónapos nyár során pedig vízi madarak milliói (lundák, lummák, sarki csérek, alkák) költenek itt. Mivel egyes helyeken korábban széntelepekre bukkantak, így a bálnavadászok egykori kis településeinek nyomai mellett a bányászati céllal létesült lakóterületekre (ma inkább romos farmoknak mondhatnánk őket) is bőven találunk példát. Ezek közül a máig Oroszországhoz tartozó Barentsburg a legjelentősebb, ahova vízum nélkül is ellátogathatunk egy pár órás hajókázással, s megtapasztalhatjuk, milyen is lehetett az élet a „kemény kommunizmus” idején…. Tromsö nem véleletlenül kapta az „Észak Fővárosa” címet. Csodálatos, régi északias stílusú épületei mellett megjelennek a modern épületek is. Teszik mindezt úgy, hogy az ember nem érzi a modernizációt fájóan betolakodónak, tökéletesen illeszkedik a fjordokkal, hegyekkel és erdőkkel tarkított tájba. A Lyngen-Alpok nevét a nagyobb rokonról kapta és nem véletlenül. Tájainak szépsége és az Alpokhoz való hasonlatossága ugyanúgy megfogta az először ide utazókat. Sőt! Ma is hasonlóan nagy hatást gyakorol a látogatóra, mint a távoli Svájc, Franciaország vagy Olaszország híres négyezreseinek láncolata...
Új-Zéland a természetet szerető és tisztelő ember számára egy igazi „szentély”, egy „geológiai erődítmény”, mely különleges adottságainál fogva sok-sok „élőlény-testvérünk” egyetlen biztos menedéke… A két fő szigetet járva azok domborzata szinte km-enként szolgál számunkra újabb meglepetéssel: a belső tájak arculatát a Déli-szigeten alpesi csúcsok, meredek hegygerincek, mély völgyek, elképesztő zuhatagok, pompás fjordok, fenségesen kúszó gleccserek, jégárak vájta mélyedésekben keletkezett hosszú tavak és nagy esésű, vad folyók jellemzik, miközben az Északi-sziget másképp karakteres: míg a középső tájegységben (hasonlóan az egyazon törésvonalon „növekvő”, a szigethez közeli óceáni hátsághoz) aktív tűzokádók ill. utóműködéseikkel elkápráztató, kialudt vulkánok hozzák izgalomba az utazót, addig peremein, a tengerparti területeken idilli erdős földdarabok, fantasztikus mintázatú pusztuló partok és mélyükbe a fényt rabul ejtő, sziklás vagy épp homokos öblök bűvölik el a szemlélődőt. E formagazdag – ráadásul mintegy 15%-ában szűz, azaz sosem bolygatott(!) felszín növényvilágát és faunáját többségében bennszülött, Földünkön sehol másutt nem létező fajok alkották, s alkotják ma is! A fajgazdagság és az érintetlenség így együtt pedig hihetetlen vonzerővel bír! S nemcsak a mindezt elképzelni is nehezen tudó európai turista számára… Hisz ki ne vágyna Új-Zélandra? Boldog és boldogtalan álmai között ott szerepel – legtöbbünknél a legelső helyek egyikén! Például a természet energiáiból (is) merítő filmeseknél (lásd mondjuk „A Gyűrűk ura” alkotóit), akik 1 évre, vagy még többre is „letelepednek” a „Föld legnagyobb szabadtéri természettudományi múzeumában”… A magunkfajta bakancsos turista ugyan általában csak pár hetet tud „rászánni” Új-Zéland számtalan földtani és biológiai csodájára, ám már egy 15-20 napos látogatás is átfogó, felejthetetlen élményt ad! A lüktető-szuszogó esőerdők botanikai kincseit megérinteni, hallani dalolni a ritka madarakat (gyümölcsgalambokat, pukekókat, takahékat, röpképtelen kiwiket és wekákat, valamint számos papagájfajt, pl. a szemtelen zöld keát és a kíváncsi kakát), testközelből megfigyelni őket és megannyi más káprázatos lakóját a több száz természetvédelmi területnek – nos, ez az igazi kihívás számunkra! Csodálnivaló tájakból errefelé jócskán akad: a szárazföldi rezervátumoknak se szeri, se száma! A kiwik országába érkező, Földanyánk jövőjéért aggódó „öko-lélek” Új-Zéland nemzeti parkjaiban, lakatlan szigetein „elbújtatott” élővilág gazdagságát látva kezd bizakodni – s nem is csalódik: hála a bolygónkon páratlan „ társadalmi zöld láncnak” a néhány lakott sziget mellett, az környező „óceán „kincsestára” sem ürült még ki… A Csendes-óceán és beltengereinek táplálékban dús vizeiben ezernyi színben megcsillanó halrajok, játékos palackorrú delfinek és lusta fókák, elegáns kardszárnyúak és – az ősi lakosok által ma is szentként tisztelt – méltóságteljesen vándorló bálnák vetélkednek a turisták kegyeiért.
Az Atlanti-óceán állandó, szinte „ugrásnyira” való közelsége (20-80 km) és a Pireneusoktól Ny-ra sok száz km-en át elnyújtózó Kantábriai-hegység tagjainak lépten-nyomon ránk köszönő magashegyi világa (1800-2500 méteres vonulatok) amolyan „szigetjárás-hangulatot” kölcsönöz eme magyar viszonylatban kuriózumnak tekinthető kalandtúrának. Mintha mondjuk Korzikát vagy Szardíniát járnánk be keresztül-kasul! Kantábria, Asztúria és Galícia napfényes öbleiből, halászfalvaiból ugyanis éppúgy hipp-hopp „elugorhatunk” a tengert sosem látott pásztoremberek nehezen megközelíthető „zsákutca-településeire”, hogy egy jó pohár vörösbor vagy egy olivabogyózgatás közben kortyolható cerveza (világos sör) társaságában várjuk meg a kiválasztott paella elkészültét… A hegyek (és a nyaranta benépesedő hegyi legelők nomád módon tartott állatkái) mindezt „közelről” figyelik, hisz tudják-érzik (minden bizonnyal) nemsokára ismét „ők jönnek”, miattuk (is) érkeztünk a magyar természetjáróktól csak igen ritkán látogatott észak-spanyol tartományokba…Spanyolországnak ezen régiója leginkább az „El Camino” révén ismert és keresett, mi azonban egy másik „filozófiába”, a természettel való harmonikus „együttrezgésbe” vetett hit mentén fedjük fel előttetek … Páratlan felszíni formák megfigyelésében, különleges növényvilág megcsodálásában, kiemelten védett állatfajokkal való találkozásokban bízunk, miközben a nyári hegyvidéki-tengerparti „programegyvelegek” kínálta minden előnyt igyekszünk kihasználni! A kék tenger és a szigorú-szépséges hegyi tájak „cserélgetésével” egy olyan programot állítottunk össze, mely igazi „aktív-túrázgatós” nyaralást kínál: változatos természeti látnivalókat némi gasztronómiai, kulturális és néprajzi betekintéssel. Földünk „csodatárát” ezúttal is „kinyitjuk” előttetek! A páratlan természeti értékként óvott Illas Cíes nevű szigetcsoporton például alkonyatkor homokdűnés fürdőzés és az elképesztő sziklavilágban való barangolás vár, a hírhedt „Halál-parton”, a Costa da Morta-n pedig célba vehetjük az errefelé oly jellemző, általunk valószínűleg „sosem látott” hullámok által szakadatlanul ostromolt abráziós part egyik kilátópontját. A Picos de Europa alpesi csúcsai közt járva a „jég által vert gránit-csipke” nyűgöz majd le, míg a barnamedvék egyik legutolsó európai élőhelyének számító, tengerszemeket rejtő Somiedo-rezervátumban bolyongva a tündéri tavacskák. Bármerre is koptatjuk a bakancsuk talpát, egy-egy hágóra felérve mindig boldogan azonosíthatjuk majd be előző napi táborhelyünket, vagy a másnapi sziklás-homokos partszakasz frissítő úszásokkal megspékelt túra- terepét…Vadregényes tengerpartok, csendes vízfolyásokat elnyelő, szinte megközelíthetetlen szurdokok, hófoltos, szakadékos hegyfalak, letarolt, barlangoktól „lyuggatott” mészkőfelszínek hívogatnak az Ibériai-félsziget „igazából sosem felfedezett” északi csücskébe, melynek légterét nem sűrűn elhúzó charter-gépek, hanem fenséges ragadozó-madarak, a zord sziklavilágban otthonosan mozgó ibér hegyi kecskék, zergék és muflonok töltik meg hangokkal, az áthatolhatatlannak tűnő macchia, a barátságos babérlombú erdő és a vén paratölgyesek pedig illattal…
Norvégia… Norvégia! Egy ország, mely hangulatát az északi lét ezer apróbb-nagyobb csodája közösen teremti meg: a félelmetesen dübörgő Vöringsfoss, a nagyhatású, mozdulatlan vizű fjordok, az Északi-sarkkörön túl elterülő szigetvilágok színes halászfalvai, a végtelen Atlanti-óceán lundái és bálnái, a fatemplomok, a Skandináv-hg. lenyűgöző és hátborzongató gleccserei.
Késznek érzed magad „beleszerelmesedni” az égbe törő, jeges ormokban végződő csipkés gerincek és a lábuknál pár ezer méternyi mélységben zöldellő völgyek fenséges kontrasztjába? Ha így van, s bakancsod is „kívánja a mozgást”, akkor tölts velünk 6 napot Földünk legszebb, legváltozatosabb és legjobban felderített hegyvidékén! Kőgörgeteges szakadékok, meredek sziklalabirintusok, hóborította nyergek és csúcsok, gleccserek jégbörtönébe zárt moréna-völgyek káprázatosan szép, sokak számára holtnak tűnő, de - májustól szeptemberig – nagyon is élő, színpompás földjére készülünk – nem hegyet mászni, „csak” túrázni jólesőket. A telente 7 hónapra „megfagyó” tájakra a legmagasztosabb pillanatokban toppanunk be: a kései tavasz épp az életet igyekszik „visszacsempészni”! A hihetetlenül gazdag alpesi flóra apró, tiri-tarka virágai hétről-hétre, napról-napra magasabb régiókban emelik fel fejecskéiket, s mosolyognak a gyorsan fogyó hófoltok napsugarakkal vívott reménytelen küzdelmén…
Noha a távoli Indiai-óceán közepén „úszik”, mégis Réunion bejárásához csak fizikai értelemben kell elhagynod Európát… A francia fennhatóságú sziget ugyanis sok tekintetben „európai színvonalú” – a nyelvhasználat (francia és angol), az infrastruktúra, a fizetőeszköz (euró), a tájékoztatás – mind-mind kontinensünket idézi… De nem úgy a természet! Annak „kirakatában” európai szemnek szokatlan, ámulatba ejtő szépségek sorakoznak – nem meglepő hát: Réunion vonzerejét leginkább látványos természeti adottságainak köszönheti! E vidékén Földünknek a szép strandok és a korallszigetek „megszokott díszek”, az azonban, hogy egy ilyen viszonylag kicsi földdarab (hossza alig 60 km!) ennyire sok 2-3000 m magas csúcsot és ily gazdag vegetációt „hordjon a hátán” – nos, az ritkaságnak számít… Az Afrika partjaitól kiinduló, több ezer km-es, vulkanikus szigetfüzér eme legszebb tagjának rendkívül változatos felszínét, geológiai karakterét két nagy vulkán határozza meg. A Piton des Neiges (3069 m) a magasabb. Mivel már nem működik, így a csúcsát hol zúzmara, hol pedig hó borítja. A Piton de la Fournaise (2632 m) ellenben még ma is aktív. (Előbbire ösvény kanyarog fel, míg utóbbi széles krátere körül lehet gyalogtúrákat tenni, követve a felfestett biztonságos útvonalakat. A „Le Volcan” esetében ráadásul az évente többször ismétlődő kitörések is egyedülálló látványosságnak számítanak.) A sziget óceántól távolabbi zugait a «Les Hauts», azaz „a Hegység” rejti. A párás Bébour-Bélouve trópusi őserdő buja növényzetével a botanikai érdekességeket (és persze az árnyékot) kedvelők „zarándokhelye”, Salazie és Cilaos meredek, kerek völgykatlanjainak zuhatagjai, az alattuk kialakult medencék viszont a „vízimádókat” vonzzák mágnesként. A legkülönlegesebb réunioni táj talán a Cirque de Mafate, melynek mélyen fekvő területét (ahol egyébként több, csak gyalog megközelíthető falu (!) is található) 1400 m-rel magasabb (!) vonulatok veszik körül! 2200 -2900 méterrel a tengerszint felett, a beszakadt kürtők szélén számos kilátópont várja a túrázót – ha hajnalban, még a páratömegek megérkezése előtt útra kél az ember, a grandiózus grandiózus térlmény garantált… S bár Réunion elsősorban a hegyi panorámái miatt vált a 70-es évektől túraparadicsommá, azért a tengerpartokon és az oda lefutó szűk völgyek oldalaiban is „bújnak meg a csodák”: a partvidéken az egykori (vagy épp a legfrissebb) lávafolyások drámai kőzet-kavalkádja, a dörgő-prüszkölő hullámgejzírek („souffleur”-ök) és a fekete homokú strandok, míg a szurdokokban (mondjuk a Takamaka-hoz vagy a Trou de Fer-hez túrát téve) látványos, több száz méteres vízesések láttán ismételgethetjük – hihetetlen ez a sziget!
Programunk - a Cinto-tól megszokott módon – alapvetően természet-központú, a fő hangsúly a kirándulásokra, túrákra helyeződik, de „menős programjainknak” mindig adódik majd olyan alternatívája, mely a kicsit nyugisabb kikapcsolódásra vágyók számára is szimpatikus lesz. Utazásunk alatt „egészséges arányban” váltakoznak majd a vízesésekhez és tavakhoz köthető „nedves kalandok”, a dzsungelszerű erdők mélyén vagy épp a kalderák pompás kilátást kínáló peremén vezető hegyi barangolások, a tengerparti örömfürdőzéseka közelibotanikus kertek trópusi állat- és növénycsodáinak megismerésével és a kreol kultúra titkainak kifürkészésével.
Korzika hegyei között járva, úgy érezhetjük magunkat, mintha visszaléptünk volna az időben. Túránk során lesznek napok, melyeken egyáltalán nem, vagy csak alig találkozunk emberekkel. Maguk a hegyek is különlegesek, számtalan apró rejtett szépséget tartogatnak az arra kíváncsi látogató számára, s mindezt az időtlen idővel karöltve. Ha át akarod élni ezt a hangulatot, akkor mélyen be kell hatolnod a hegyek közé, s ez a túra pont ezt az irányt célozza meg. Itt nincsen tömeg, nincsen shoppingolási lehetőség, csak maga a természet, s annak kemény, de gyönyörűséges valósága! Itt megtapasztalhatod az emberi esendőséget a természettel szemben, ez az a hely, ahol csak magadra és a túratársaidra számíthatsz! Ha végigjárod az útvonalat, egy kitörölhetetlen élménnyel leszel gazdagabb, amely – amennyiben „készen állsz rá” - valószínűleg megváltoztatja az életed irányát!
Szardíniának a szárazföldön nincs párja! Csak Korzikához hasonlítható – leginkább természetföldrajzi szempontból, hisz mindössze 12 km-re vannak egymástól -, de ahhoz is csak „jóindulattal”! Valójában mit sem tudhatsz róla, hiába bebarangoltad már be Napóleon hazáját – a szárdok szigetére megérkezve hamar rá fogsz döbbenni: soha nem látott földre léptél! Túrázhattál bár százszor az Alpokban, taposhattad ezerszer a Tátra gerincének, Erdély havasainak vagy a szikár balkáni hegységeknek ösvényeit - a HEGYEK itt újak lesznek számodra… A szárd hegyek látásra mesebelien magasak, de megmérve őket alacsonyak – az őket beburkoló különös, vakító visszfény elvarázsolja a látogatót. Játékától a sziklavilág hol vörösesnek, hol rózsaszínűnek, hol szürkés-zöldnek látszik majd. A tájak tele vannak szórva gigantikus kőtömbökkel, amelyeket az erózió szörnyprofilokká vájt ki. A mediterrán természet eme sziklás szentélye nem a valóság érzetét kelti, mintha inkább a képzeletek kitapinthatatlan szőtteséből készült volna …. Megrázó szurdokok, szépséges tengeri és szárazföldi barlangok, mese-öblök, néma paratölgy-erdőségek, madárcsicsergős lagúnák, misztikus őskori erődök, zegzugos hegyi falvak, ezernyi csermely és patak – ez Szardínia! Kalandokra csábító, titokzatos, meglepetésekkel teli sziget a Földközi-tenger közepén….
Noha a távoli Indiai-óceán közepén „úszik”, mégis Réunion bejárásához csak fizikai értelemben kell elhagynod Európát… A francia fennhatóságú sziget ugyanis sok tekintetben „európai színvonalú”, a nyelvhasználat (francia és angol), az infrastruktúra, a fizetőeszköz (euró), a tájékoztatás mind-mind kontinensünket idézi… De nem úgy a természet! Annak „kirakatában” európai szemnek szokatlan, ámulatba ejtő szépségek sorakoznak – nem meglepő hát: Réunion vonzerejét leginkább látványos természeti adottságainak köszönheti! E vidékén Földünknek a szép strandok és a korallszigetek „megszokott díszek”, az azonban, hogy egy ilyen viszonylag kicsi földdarab (hossza alig 60 km!) ennyire sok 2-3000 m magas csúcsot és ily gazdag vegetációt „hordjon a hátán” – nos, az ritkaságnak számít… Az Afrika partjaitól kiinduló, több ezer km-es, vulkanikus szigetfüzér eme legszebb tagjának rendkívül változatos felszínét, geológiai karakterét két nagy vulkán határozza meg. A Piton des Neiges (3069 m) a magasabb. Mivel már nem működik, így a csúcsát hol zúzmara, hol pedig hó borítja. A Piton de la Fournaise (2632 m) ellenben még ma is aktív. (Előbbire ösvény kanyarog fel, míg utóbbi széles krátere körül lehet gyalogtúrákat tenni, követve a felfestett biztonságos útvonalakat. A „Le Volcan” esetében ráadásul az évente többször ismétlődő kitörések is egyedülálló látványosságnak számítanak.) A sziget óceántól távolabbi zugait a «Les Hauts», azaz „a Hegység” rejti. A párás Bébour-Bélouvetrópusi őserdő buja növényzetével a botanikai érdekességeket (és persze az árnyékot) kedvelők „zarándokhelye”, Salazie és Cilaos meredek, kerek völgykatlanjainak zuhatagjai, az alattuk kialakult medencék viszont a „vízimádókat” vonzzák mágnesként. A legkülönlegesebb réunioni táj talán a Cirque de Mafate, melynek mélyen fekvő területét (ahol egyébként több, csak gyalog megközelíthető falu (!) is található) 1400 m-rel magasabb (!) vonulatok veszik körül! 2200 -2900 méterrel a tengerszint felett, a beszakadt kürtők szélén számos kilátópont várja a túrázót – ha hajnalban, még a páratömegek megérkezése előtt útra kél az ember, a grandiózus térélmény garantált… S bár Réunion elsősorban a hegyi panorámái miatt vált a 70-es évektől túraparadicsommá, azért a tengerpartokon és az oda lefutó szűk völgyek oldalaiban is „bújnak meg a csodák”: a partvidéken az egykori (vagy épp a legfrissebb) lávafolyások drámai kőzet-kavalkádja, a dörgő-prüszkölő hullámgejzírek („souffleur”-ök) és a fekete homokú strandok, míg a szurdokokban (mondjuk a Takamaka-hoz vagy a Trou de Fer-hez túrát téve) látványos, több száz méteres vízesések láttán ismételgethetjük – hihetetlen ez a sziget! Programunk - a Cinto-tól megszokott módon – alapvetően természet-központú, a fő hangsúly a kirándulásokra, túrákra helyeződik,de „menős programjainknak” mindig adódik majd olyan alternatívája, mely a kicsit nyugisabb kikapcsolódásra vágyók számára is szimpatikus lesz. Utazásunk alatt „egészséges arányban” váltakoznak majd a vízesésekhez és tavakhoz köthető „nedves kalandok”, a dzsungelszerű erdőkmélyén vagy épp a kalderák pompás kilátást kínáló peremén vezető hegyi barangolások, a tengerparti örömfürdőzéseka közeli botanikus kertek trópusi állat- és növénycsodáinak megismerésévelés a kreol kultúra titkainak kifürkészésével.
Egy skót hegymászó, Sir Hugh Munro (1856–1919), aki szenvedélyesen imádta hazája hegyeit, 1891-ben közzétett egy listát Skócia 3000 lábnál (kb. 914,4 méternél) magasabb csúcsairól. Az utókor e hegyormoknak később a „munro” nevet adta. Manapság – kihívásokat kergető korunkban - növekvő tisztelet övezi e magaslatokat, s növekvő büszkeség tölti el minden évben azon elszánt (és persze megfelelően edzett és rutinos) természetjárók lelkét, akik bekerülnek a mind a 284 „munro”-t meghódítók nem túl terjedelmes, ám annál irigyeltebb társaságába… (Az elmúlt 118 évben alig 4000 túrázó tudott megfelelni – többnyire idő híján - a kihívásnak! ) Ha velünk tartasz a hosszú hétvégén a Skót-Felföldre, úgy 5 nap alatt, 4 túra keretében összesen 9 „munro” "lehet a TIED”! Látszólag nem olyan „vészes”, nem olyan hatalmas hegyekről van szó – a célpontjaink 950 és 1300 m közé magasodnak -, ám a tetejükre vezető ösvények mégis igazi próbatételt jelentenek a meredekségük és az altalaj sziklás-nedves-csúszós volta miatt. Ráadásként még az időjárás is „beleszólhat a dologba”, képes jelentőset srófolni a kis csillagocskákkal (* - *****) kifejezett nehézségi fokán egy-egy gyalogtúrának… Skóciáról szólva az emberek többsége hamar elérkezik egy „határhoz”, mikortól is a skót tájak és történelmi emlékek által beléjük ültetett érzések már nehezen leírhatóvá válnak… Pedig a Brit-szigetvilág északi szegletében nincsenek „világcsodák”, a szemet simogató domborzat nem rejt rendkívüli méretű tájképi elemeket, vagy megközelíthetetlenségük miatt misztikus területeket. Mégis a természet errefelé olyan „szőttest” terít kéklő tavakból, hosszú, zöld völgyekből, a kopárságuk ellenére színek sokaságában játszó és a szolid (leírt) magasságuk dacára vad és kalandokra csábító hegyekből elénk, melyen „lépkedni” annyira izgalmas, oly egyedi, hogy a „skót varázs”, mi „hatalmába kerít”, elkísér minket egy életen át…
Pillants velünk körbe a legszebb évszak, az ősz pompájában fürdő Skandináv-hegység lábánál! Sárga és lila virágdíszes lapályokon hüvös hajnalokon tündérköd hempereg, a szinte láthatatlan mezsgyéken kristályvizű folyók szaladnak, a párát lehelő aprócska tavakban bokáig tocsognak a színes lombú nyírek és a mindig zöldellő fenyők… A sejtelmes, nyirkos tájak délelőttönként még megizmosodnak a napsugaraktól. Zizegő nyírerdővé, csicsergő fenyőrengeteggé… Vagy szótlan gránit hegytömbökként hallgatnak. Reményveszett fatörzseket úsztató, parttalan vizek csobogása töri meg az őszi csendet. Vörös tavak, fekete tengerszemek némásága nehezedik atájakra. Vörös-fekete… fekete-vörös… a hangtalan, „megtaláló-búcsúztató” reggelek művészetének uralkodó ecsetvonásai. Aztán késő délutánra ismét megtüzesedik minden forma és szín: a rövid északi ősz lángolása napról napra perzselőbb, de a visszavonuló természet mindenből, még a zuzmótengerben úszó zord gránitfenségekből is lírai romantikát varázsol elő….
Túl a sarkkörön… Nekünk, Észak szerelmeseinek e szavak mindig megbolygatják nyugalmunkat. Kopogtatnak a lelkünkön, vágyakat ébresztenek bennünk, melyeknek szárnya nő. A tunturik vidékéről előbb a végtelen tajga fölé repítenek, majd gleccsereket rejtő hatalmas vonulatokon át, aztán a kontinens peremén meg sem torpanva szökkennek tova az Atlanti-óceán partvidékének gyöngyszemeire, Norvégia északi szigeteire. A csodálatos domborzatú földdarabokon álmaink képsora gyorsan pereg tovább: karibi hangulatú homokos öblök, vidám színekben pompázó halászfalvak és a tengeri madarak vészjósló vijjogásától hangos szirtek váltják egymást. S közben megesik velünk a „legnagyobb ugrás” is: Európa legtávolabbi szegletére, a fantasztikus „senki földjére”, a misztikus tájon fekvő Északi-fokra is eljuthatunk!
Neked, kedves természetrajongó, bohó képzeleted eddig is könnyen bejárhatta Skandinávia legtávolabbi tájait, ám most itt egy KALANDKÖRÚT, mely igencsak valódi élményeket ígér...
A Cinto Túraklub immár 10. éve szervezi eme nyári kisbuszos körtúráját, mellyel életet kíván lehelni a titokzatos északi világ szerelmeseinek vágyaiba! Velünk megvalósulhat a régi álmod, s nem mellesleg átitatódhatsz hónapokra, évekre, vagy tán egy teljes életre az Északi-sarkkörön túl elterülő vidékek semmihez sem hasonlítható, örök békéjével….
A Nyugat-Afrikához tartozó Zöld-foki-szigetek csoportja elfeledett gyöngysorként lapul az Atlanti-óceánban. Gyönyörűséges és szemérmes ékszer a hatalmas világtengeren. Titokzatos kincsestára Földünknek, mely - merészebb elképzelések szerint - akár az elmerült Atlantisz „írmagja” is lehet. Annyi bizonyos, hogy van benne valami spirituális, s e „kisugárzása” már sokak fantáziáját megmozgatta.
Ritka – az óceáni szigetvilágokat csak elvétve jellemző - különlegessége, hogy a 10 nagyobb sziget (a „picik” inkább csak zátonyok) mindegyike más és más karakterrel bír. Az ismertebbek - Sal és Boa Vista - büszkélkedhetnek a leghosszabb és legcsodálatosabb azúrkék tengerparttal és hófehér homokkal. A Fogo nevű – mely látványra és földtörténetileg is maga a „Vulkán” – magasságát tekintve a legnagyobb, Santiago pedig területét tekintve, a főváros ez utóbbin fekszik… Van a szigetek között sűrűn lakott, s van lakatlan is. Utóbbira példa a néptelen homoksziget, Santa Luzia, melyre egy igazi „robinsoni” éjszaka reményében halászhajónkon mi is ellátogatunk! Aztán ott van kalandtúránk fő célpontja, Santo Antao, mely talán a legkülönlegesebb mind közül! Meredek, csipkés sziklák, dús, trópikus völgyek, csodálatos vízesések sora, meredek óceánpartok, teraszos földművelés, északon pedig marsbéli, vulkanikus táj teszi a szigetet a Zöld-foki Köztársaság számunkra legtöbbet ígérő, legváltozatosabb tagjává. Keskeny, kikövezett hegyi utakon lehet közlekedni, melyek korát nehéz megtippelni, állapotukat viszont „elfogadhatónak” minősíthetjük. Gyakorta alig „keréknyom-szélességű” hegygerinceken fut az „országút”, nem ritkán valóban mindössze egyetlen autónyi (!) helyen! Megfogjuk szokni hamar, hogy jobbra-balra méretes szakadékok felett kanyargunk, ahol a mégoly pici kőkorlátok is nyugtatóan hatnak. Santo Antao-t járva a panoráma végig lebilincselő lesz, különösképpen a magas hegyszorosokon lesz nehéz „hinni a szemünknek”… A végére hagytuk Sao Vicente-t, amely nem kevesebbet, mint a kultúrát jelenti Zöldfokon. Itt a morna, funana és salsa zenéket hallgathatjuk autentikus előadóktól, megismerhetjük a kreol vérmérsékletet és vendégszeretetet - mindezt csodálatos koloniális „díszletek” között. E „tíz-szívű világot” az óceán közepén kedves, barátságos (de nem tolakodó!) kreolok lakják, akik eredendően büszkék – az elégedetten távozó turisták láttán pedig még inkább…
Gyalogtúráinkon módunk lesz bejárni a hullámoktól ostromlott tengerpartok némelyikét, járunk majd lakott(!) kráter peremén, menetelünk fotózgatva buja, termékeny völgyekben, de lesz a programban gerinctúra, sőt a sziget legnagyobb csúcsára, a közel 2000m magas (1979m) Tope de Coroa-ra is felkapaszkodunk, hogy tekintetünket "megbabonázott széllovasként" szabadjára engedhessük az Atlanti-óceán alattunk csillogó kék végtelenjébe !
Ha valakinek még kétséges lenne Földünk eme szegletének különleges vonzereje, az vessen egy pillantást az éghajlati és időjárási adataira: az év 350 (!) napján süt a nap, az átlaghőmérséklet 20 és 30 °C között van, az óceán 12 hónapon át fürdésre csábít, (mivel vize végig 22 - 27 °C-os). S a kedvező adottságok még sorolhatók tovább: nincs se esős évszak, se monszun, kellemes a páratartalom, ismeretlenek a trópusi betegségek, nem élnek errefelé veszélyes állatok… Végül ne feledkezzünk meg a „zöldfoki aduászról” sem: a meglepetéssel teli szigetek mindössze 5 órányi repülőúttal elérhetőek Európából!
A Magas-Tátra „árnyékában” található egy CSODA, amit ma Szlovák Paradicsomnak neveznek. A lélegzetelállító szurdokvölgyek, vízesések, békét sugárzó füves fennsíkok világa oly magával ragadó, hogy aki egyszer felkeresi, garantáltan szerelemes lesz belé. Aki már járt a pilisi Rám-szakadékban, azt méretben, szépségben, kalandban képzelje el százszor és akkor már majdnem tudja mi vár itt rá… A sziklafalba rögzített vasrácsok, dorong- és vaslétrák, láncok, függőhidak birodalma ez, ahol minden méteren annyi a látnivaló, hogy szinte mámoros lesz tőle az ember. Hát ide szeretnénk elcsábítani Téged is!
Skócia… Aki már látta, megigéződött tőle, s gyakran hozzá hasonlítgatja a világ más hegyes-völgyes, szép vidékeit… Aki még nem járt ott, nehezen mondana le örökre arról, hogy ezt megtegye… Skóciát látva, Skóciáról szólva mi, természetért rajongók hamar elérkezünk egy „határhoz”, mikortól is a skót tájak által bennünk szült érzések már nehezen leírhatóvá válnak… Pedig a Brit-szigetvilág északi szegletében nincsenek „világcsodák”, a szemet simogató domborzat nem rejt rendkívüli méretű tájképi elemeket vagy megközelíthetetlenségük miatt misztikus területeket. Mégis Földanyánk errefelé olyan „szőttest” terít elénk kéklő tavakból, hosszú, zöld völgyekből, a kopárságuk ellenére színek sokaságában játszó és a szolid (leírt) magasságuk dacára vadnak és kalandokra csábítónak tűnő hegyekből, amin „lépkednünk” annyira izgalmas, oly egyedi, hogy a „skót varázs”, mely „hatalmába kerít”, sokunkat egy életen át elkísér…
Egy 8 napos kalandos útra invitálunk egy meglepően közeli, de ennek ellenére kevéssé ismert tájra. Célunk a Bihar-hegység, a Gyalui-havasok és a Torockói-hegység néhány felejthetetlen élményt kínáló vidéke. Ezeket a tájakat legtöbben csak a szélein érintik, pedig aki rászánja magát, hogy letérjen a főutakról, igazi kuriózumokkal ismerkedhet meg. Pádis és környéke a legtöbbek által járt vidék, de a Gyalui-havasokbeli Bélavár fantasztikus sziklavilágát és a Torockó környéki sziklaszorosokat csak nagyon kevesen ismerik. Ezt a hiányt igyekszünk most pótolni ezzel a túraajánlattal. Felejthetetlen élmény a Nagy-Havas főgerinc vándorlás 1500-1600 méter magas füves tetőkön végig nagyszerű kilátással. A Remetei-szoros hatalmas sziklakapuja a vidék jelképe is lehetne, a vad szakadék képe éles ellentétet mutat a szelíd tájban szétszórtan álló móc házikók harmonikus látványával. Nem felejtkezünk meg a közeli történelmi magyar településekről sem, Bánffyhunyad, Nagyenyed és Torockó kulturális és néprajzi élményekben gazdag programot kínál. A Rozsdaszakadék minden korábbitól eltérő és meghökkentő látványa méltó zárása a túrának.
Található a Nyugati-Kárpátokban egy utánozhatatlan hangulatú hegység, melyet Kis-Fátrának neveznek. A nevében található „kis” jelző megtévesztő, hiszen hatalmas fenyvesekkel borított hegyek, óriási sziklatornyok, mély szurdokvölgyek alkotják ezt a turistautakkal gazdagon átszőtt bájos vidéket. A Kis-Fátra hegység Szlovákia északnyugati részén, a Vág folyótól (Váh) északra helyezkedik el. Fő vonulata északkelet-délnyugati irányú, és szabálytalan elliptikus alakú. Kiterjedése hosszirányban 72 km, szélessége átlagosan 16 km. A Kis-Fátra (Malá Fatra) magassági viszonyai alapján középhegységi illetve magashegységijellegű. A főgerincből, hosszú mellékgerincek ágaznak ki, melyek a hegység peremén meredeken végződnek. A főgerinc legmagasabb csúcsa Nagy-Kriván 1.710 m. (Hát persze, hogy megmásszuk…) A hegységben csodálatos sziklamasszívumok emelkednek a magasba (legszebb közülük a Kis- és a Nagy-Rozsutec), melyekről körbetekintve az alant elterülő erdős táj szépségén merenghetünk…
Túravezető: Kugler György (Zsorzs) http://www.cinto.hu/cinto-csapat/kugler-gyorgy-zsorzs
A Raxalpe az Alpok egyik legkeletebbre eső, 2000 méter fölé nyúló bástyája, amely hazánkból könnyen megközelíthető. Soprontól légvonalban csak 60 km-re van, tiszta időben a Schneeberggel együtt a soproni hegyekből is látható. Hatalmas fennsíkja 1600-2000 méterre emelkedik ki környezetéből, oldalain meredek sziklafalakkal, a fennsík pereméről remek kilátással. Mint más mészkőhegységek, egyedi növénytakarója miatt is érdekes táj, tavasztól őszig ritka, magashegységi növények tömegei borítják a tisztásokat és réteket. Az ösvények melletti áfonyásokban csemegézhetünk a pompás ízű, érett bogyókból. Valamennyi túránk az erdőhatár feletti törpefenyő és havasi rétek övezetébe esik. Szinte bárki részére ajánlható, mivel kicsi a gyalogosan teljesítendő szintkülönbség. A magasságkülönbség nagy részét felvonóval tesszük meg.
Egy csodálatos országba invitálunk, ahol fantasztikus emberekkel, lélegzetelállító természeti csodákkal és egy különleges bibliai helyszínnel találkozhatunk. Ha van öt (a repülésekkel együtt hat) napod az életedből egy olyan élmény átélésére, melyet utána soha nem felejtesz el, ami lehet, hogy meg is változtat kicsit, ha szeretnél egy rövid időre a természet részévé válni és átélni annak csodáit, ha szeretnél minél rövidebb idő alatt minél több új élményt befogadni, ha szeretnél kicsit elmélyedni a történelmi múlt ismeretei és bizonyítékai között, ha szeretnél gombóccal a torkodban meghatódni, és hagyni, hogy megérintsen a kor és a hely szelleme, ha szeretnél egy másik világba bepillantást nyerni, ha szeretnél 5 napra tökéletesen kikapcsolódni, jó helyen jársz, gyere velünk Jordániába!
Egy 5 napos kalandos útra invitálunk egy meglepően közeli, de ennek ellenére kevéssé ismert tájra. Célunk a Bihar-hegység és a Torockói-hegység néhány felejthetetlen élményt kínáló vidéke. Ezeket a tájakat legtöbben csak a szélein érintik, pedig aki rászánja magát, hogy letérjen a főutakról, igazi kuriózumokkal ismerkedhet meg. Pádis és környéke a legtöbbek által járt vidék, de a Torockó környéki sziklaszorosokat csak nagyon kevesen ismerik. Ezt a hiányt igyekszünk most pótolni ezzel a túraajánlattal. Felejthetetlen élmény a Remetei-szoros hatalmas sziklakapuja, ami a vidék jelképe is lehetne, a vad szakadék képe éles ellentétet mutat a szelíd tájban szétszórtan álló móc házikók harmonikus látványával. Nem felejtkezünk meg a közeli történelmi magyar településekről sem, Bánffyhunyad és Torockó kulturális és néprajzi élményekben gazdag programot kínál. A Rozsdaszakadék minden korábbitól eltérő és meghökkentő látványa felejthetetlen része a túrának.
Rövid, de tartalmas kiruccanás a Dinári-hegység nemzeti parkjaiba és a napfényes Adria partvidékére. A hegyek világában varázslatos tavakat, idilli vízeséseket, nemes erdőségeket és ritka növénytársulásoknak otthont adó karsztos felszíneket találunk, míg az 1500-2000 méteres vonulatok déli lejtőin valamint a sziklás és homokos tengerpartokon a tavaszi virágok kavalkádjába csöppenünk; gyalogtúráink mellett a Mediterráneum festői kisvárosaiba és a mészkőmasszívumok mélyének csodálatos cseppkőformái közé is ellátogatunk.
Búcsúztassuk az óévet igazi téli tájakon! Ez a cél vezérel bennünket minden év végén, midőn kiruccanunk 8 napra a tél valódi otthonába, legközelebbi nyelvrokonaink, a sámik (lappok) földjére. A sarkvidéki tél derekán, a „polar night” időszakában lehet igazán megtapasztalni, mit is hoznak a leghűvösebb hónapok földrészünk északi szegletébe! Az itteni „mássága” a télnek közép-európai ember számára nehezen elképzelhető! Örök élmény ilyenkor OTT lenni, amikor a Nap hosszú hetekig nem emelkedik a horizont fölé, amikor a kevés fény jelenléte oly misztikus… Az ősi tradíciók, a gazdag kultúra és a remek kézművesipar mellett földrészünkön tán ehelyütt fogad bennünket a legérintetlenebb, legszebb téli természet!
Ilyenkor - túlélve a szezon zsúfolt napjait – mutatkozik meg a hamisítatlan Korzika: a kis, zegzugos utcákban és a platánfás tereken markáns arcú, napcserzett bőrű, nemes szívű, mosolygós helybéliekkel lehet találkozni. A legfeljebb pár száz lakosú helyeken mindenki ismer mindenkit, így nekünk bármely falucskában olyan érzésünk támadhat, mintha egyetlen, nagy család lakná a palatetős, lőrésszerű ablakokkal ellátott, egymáshoz tapadó házikókat… A nők karcsúak és mozgékonyak, egész nap tesznek-vesznek, beszélgetnek. A mokány, büszke tartású, érzelmektől gyakran túlfűtött férfiak napközben járják a vidéket – mondjuk, kecskesajtot gyártanak vagy épp vaddisznóra vadásznak - , míg délutánonként kedélyesen petanque-oznak vagy pastis-t kortyolgatnak kedvenc bárjuk teraszán… A becsületet mindennél fontosabbnak tartó helybéliek éltetője amúgy a család és a haza szeretete. Utóbbi számukra szétválaszthatatlan a korzikai természet szeretetétől. A hegyek, völgyek, erdők, folyók mozgalmas, mégis hihetetlenül békés világa kultúrájuk, zenéjük, énekeik, gondolatviláguk forrása, táplálója. Imádnak a szabadban lenni, járni az „ő országukat”… IMÁDJÁK KORZIKÁT! S imádjuk mi is: a hegyoldalakat borító, buja macchiával, az örökzöld növényzetével, vadregényes, nagy kiterjedésű fenyveseivel, csörgedező patakjaival, titkos tengerszemeivel, magashegyi legelőivel, pásztorkunyhóival, szabadon vándorló és táplálékot kereső, félvad malacaival, jámbor tehénkéivel, birka- és kecskenyájaival, gazdag madárvilágával, őshonos muflonjaival… S ha mindez nem lenne elég lelkünk nyugalmához, akkor megtaláljuk azt a csendet magukba záró, masszív kolostorokban, vagy a hegyi ösvények mentén lapuló piciny kápolnáknál. KORZIKA BÉKÉJE mindenképpen megszállja azt, ki látogatóként - akár csak néhány napra- viharos múltú, gazdag hagyományokkal rendelkező földjére lép…
Korzikán az év vége felé - a legrövidebb nappalok idején - is rengeteg a napsütés! A mediterrán éghajlat Dél-Európa számunkra legszebb szigetét decemberben is kellemesen enyhe időjárással „ajándékozza meg”. (A napi maximumok sokéves átlaga 12 °C!) Nem csoda, hogy aki a leghidegebb évszakban is melegre áhítozik, az rögvest beleszeret e hófödte, 2000m feletti hegyvonulatokkal koronázott, körös-körül pedig pálmákkal szegélyezett, apró homokos öblökkel tagolt, elhagyatott, sziklás tengerpartokkal ölelt, a föléjük itt-ott romosan, de büszkén magasodó középkori őrtornyok láncolata által vigyázott ékszerébe a csodás Földközi-tengernek… A Cinto-csapat ezúttal is aktív, sok látnivalóval fűszerezett csillagtúrára érkezik a „Szépség szigetére”. A tájak egyszerre késő őszi és kora tavaszi hangulatát összeérlelő kalandjaink többnyire megérintő miliőjű településekről – valamely sziklafokra „függesztett”, ősi „kőfaluból” vagy egy bevehetetlennek tűnő erődítményének falai mögé rejtőzött városkából – indulnak, és kivétel nélkül gyönyörű természeti környezetbe vezetnek….
Új év, új úti célok! A Cinto már 2012. elején „melegebb tájakra” szeretné elküldeni kedves szimpatizánsait…Akiknek elege van a párás, ködös, sokszor borús, elhúzódó télből, azt egy 9 napos, csodás természeti tapasztalatokat ígérő mediterrán programra várjuk! A Földközi-tenger nyugati medencéjében található híres-hírhedt szigetek a szinte állandó napsütés és az egész évben meleg, türkizkék tenger miatt remek tavaszi kalandtúra-terepet jelentenek. Emellett a gazdag történelmi múlt és az évszázadok során egymást váltó kultúrák „lenyomatai” is jelentős vonzerővel bírnak. Utóbbiak arra inspirálnak minket, hogy a gyalogtúrák közé egyéb látnivalókat (építészeti, vallástörténeti és néprajzi értékeket) is szép számmal „csempésszünk”. Az élmények lehető legszélesebb skálájával igyekszünk „összeismertetni” Téged, aki ad lehetőséget a Baleároknak a bizonyításra… Aki a negatív reklámot jelentő „nyaralási rémszezonok” dacára is e nagyon kedves szigetcsoport két legszebb tagját választja aktív kikapcsolódása színteréül.
Izland egy természetes „vulkán-múzeum”, a mélységi erők „építészetének” bemutatóterepe, „skanzenje”! Útvonalunk mentén Dél-Izlandon a lefagyott Vatnajökull rejt tűzhányókat, DNY-on a Hekla rétegvulkán képe uralja a tájat, ÉNY-on pedig „rokonáé”, a lefagyott Snaefellsjökullé (20 km2-nyi a „csonthó” rajta!). A „tüzes hegyek” mellett az utóvulkanizmus különféle jelenségei is ámulatba fognak ejteni! A magasból vagy a tenger felől közeledve a szigethez, - szép időben - már messziről feltűnhet néhány égbe szökő, forrongó gőzoszlop, mintha mindenfelé nagy tüzek füstje csapna a magasba… A gejzírek közül (100-nál is több található a szigeten!) jó párat megcsodálhatunk! Az évekkel ezelőtt elszunnyadt „nagy öreg”, a Geysir szomszédjában még mindig „fickós” társa, a Stokkur viszonylag sűrűn lövelli ki a turistákat néha bizony „megfuttató” vízoszlopát… Elszökkenve előle kedvet kaphatunk bolyongani egyet a közeli csodás szolfatára- és fumarolamező színes kincsei között… Dél-Izland legkarakteresebb tájegysége, Európa legnagyobb jégmezejének, a Vatnajökullnak déli pereme. A tengerszint közelébe aláereszkedő gleccserkarok fotózása mellett itt jókat is barangolhatunk - például a morénadombokon vagy az állandóan fejlődő kavicsos-homokos olvadékvíz-mezőkön; utóbbiak Izland „klasszikus” tájegységén, a „sandurok földjén” találhatók, némelyik közülük több száz négyzet-kilométernyi „sekély tenger”…
Észak-Szícilia történelmi települései, túrák a sziget álomszép tengerpartjain, vulkántúrák Stromboli-n és Vulcano-n
Ha lehet a hegyeknek személyiségük, úgy a vulkánok minden bizonnyal szkizofrének – nekik kettős személyiségük van…. Életük nagyobb részében békésen szunnyadnak, s hajlamosak vagyunk olyannak látni őket, ahogyan azt a naptárak vagy az utazási irodák prospektusai mutatják: virágos, zöld tájakkal az előterükben kecsesen magasba szökő, szép geometriájú – általában kúpszerű – magaslatoknak. Néhanapján azonban a vulkánok kitörnek és ettől a békés képtől merőben eltérő arculatukat mutatják: a fölöttük tornyosuló felhőkből forró hamueső zúdul alá, az oldalukon izzó nyelvként olvadt kőzetmassza nyomul feltartóztathatatlanul lefelé…. Geológiai régmúltunknak a vulkanikus tevékenységektől elválaszthatatlan emlékeit kutatni érkezünk 5 napra a Szicília északi partvidékére. Időnk nagyobb részét (3 napot) az Eoli-szigeteken (más néven Lipari-szigeteken) töltünk. Itt szakavatott túravezetőnk „közel visz” Benneteket a vulkánoknak a tudomány által megismert, veszélyes arcához! Rálátást nyit számotokra nemcsak a kitörések különböző fajtáira, hanem szót ejt a nyugodtabb és kevésbé ismert jellemvonásaikról is. Közben - e pár nap alatt is - beigazolódik majd, hogy errefelé a geológiai látnivalóknak „se szeri se száma”… A tengerről történő éjszakai kitörés-megfigyelés (hangok és fények) érzékszerveket bénító lesz, leköti majd minden figyelmeteket! A kráterekhez vezető gyalogtúrákon a szemeitek mellett elsősorban a tapintásotok és ízlelésetek lesz próbára téve: a kőzetanyagot „megfogdosva” (időnként „megkóstolva”) szerezhettek örökre megmaradó ismereteket. Rájöhettek arra, hogy hiába a teljesen megegyező geológiai múlt, itt minden sziget más és más… Üveges, fekete obszidián és fehérített habkő jellemzik Liparit, a kéntől sárga „holdkrátereiről” mindig Vulcano fog eszetekbe jutni, míg Strombolit a salak-fekete strandjai és a mély piros, tüzes kitörései miatt nem fogjátok soha többet más szigettel összetéveszteni… Miként ezt az utazást sem helyezitek majd soha egyazon „élmény-polcra” más utazásaitokkal…
Utazásunk Észak-Olaszország nehéz, de dicső történelmi múltú tartományainak, Lombardiának és Aosta-nak valamint a velük határos dél-svájci régiónak természeti szépségeit, eldugott, évszázadokkal dacoló, öntörvényű kis mikrorégióit, illetve azoknak – nem ritkán a kora középkorból eredő - kulturális örökségét deríti fel. A Pó-sikság és az Alpok legmagasabb csúcsai között ingázva hóborította alpesi és virágszirmos mediterrán tájakat egyaránt felkeressünk: körbejárjuk a magashegységek vonulatai közé hosszan benyúló, csodás tavakat, a külön világokat rejtő alpesi völgyeket, nem kerüljük ki a szőlővidékeket és a lombard kézművesség fellegvárait sem, eljutunk a Val Grande és a Grand Paradiso Nemzeti Parkokba, feltűnik a Mont Blanc és a Matterhorn, ámulhatunk a Monte Rosa-hegycsoport bámulatos csúcsai között állva. Be-bekukkantunk az itt élők hétköznapjaiba is: a Lago Maggiore partján sziklafalakhoz tapadó, skatulyaházas, csendes kikötőkben bolyonghatunk, Dél-Svájcban pedig a Ticino–völgy bűvös falvaiban „tűnhetünk el”, de emlékezetünkbe véshetjük az Aosta-völgyben az egykori gazdag családok pompás kastélyaival koronázott egyutcás településeket éppúgy, mint Bergamo, Pavia, Cremona vagy Mantova óvárosi épületeinek népeket és kultúrákat egybeolvasztó, érzelmeket felpörgető stílus-tanulmányát (vagy épp stílusparódiáját). Az „egzotikusan svájci” Locarno és Lugano pálmafás, mimóza-illatos, meredek dombokra kúszó utcácskáiban a fagyos magashegységek és a délszaki növényvilág ambivalens érzéseket ébresztő találkozását „igyekszünk” befogadni…
