Májusban, a tél és a nyár közti gyors „őrségváltás” heteiben Norvégia sarkkörtől északra elterülő vidékein is megkezdődik a rövid, ám elsöprően heves vegetációs időszak. A napkorong ilyenkor 24 óra hosszat ragyogja be az Atlanti-óceán meredek hegyeket „cipelő” szigeteit és a partközeli Skandináv-hg. egész évben hófödte vonulatait. S míg emitt a bátorító sugarak a Norvég-tenger felejthetetlenül szép szigetein a tojásaikból épp ekkortájt kibújó kis lundák, kárókatonák és szulák buksijára hintenek enyhe csókokat, addig amott zubogó patakok és vágtató folyók ezrei viszik a kikelet „nyárüzenetét” a már üdén zöld és virágszirmos völgyekbe. A természet megújulásának semmihez sem fogható varázsa rövid időre ismét belengi Észak zord tájait…
Fotóstúránkra azok jelentkezését várjuk, akik az észak-norvég szigetvilág nyújtotta pazar természeti környezetben fényképezőgéppel kezükben, lelkesen igyekeznének minél többet megtudni a természet titkairól!
Bátran velünk tarthatsz, ha az alábbiak közül akár csak egy is illik Rád…
- szeretnéd megismerni (majd rögvest alkalmazni) a fotózás elméleti hátterét;
- „összebarátkoznál” jobban fényképezőgépeddel;
- szívesen fogadnád szakértőnk ötleteit felszerelésed bővítéséhez;
- fogásokat, trükköket lesnél el egy természetfotóstól;
- készített felvételeid kapcsán örömmel vennéd a hozzáértő fotós kritikus, ám segítő észrevételeit;
- viszonylag csekély idő- és pénzráfordítással el szeretnéd érni, hogy ne csak önmagad, hanem mások (laikusok, sőt fotósok) is örömüket leljék alkotásaidban;
- izgalommal tölt el annak lehetősége, hogy a tanfolyamon készült legjobb képeid (a csoporttársaid képeivel egyetemben) a Cinto segítségével kiállításra kerülnek…
Új-Zéland domborzata szinte km-enként szolgál számunkra újabb meglepetéssel: a belső tájak arculatát alpesi csúcsok, meredek hegygerincek, mély völgyek, elképesztő zuhatagok, pompás fjordok, fenségesen kúszó gleccserek, ma is aktív tűzokádók ill. utóműködéseikkel elkápráztató vulkánok, jégárak vájta mélyedésekben keletkezett hosszú tavak és nagy esésű, vad folyók jellemzik, míg a tengerparti területeket idilli erdős szigetek, fantasztikus mintázatú pusztuló partok és mélyükbe a fényt rabul ejtő, sziklás ill. homokos öblök tagolják. E formagazdag felszín növényvilágát és eredeti faunáját többségében bennszülött, sehol másutt a világon nem élő fajok alkotják! Különösen felejthetetlen élmény a ritka madarak, takahék, röpképtelen kiwik és wekák, számos papagájfaj – pl. a zöld kea és kaka - nem ritkán testközelből való megfigyelése.
A szivárványszínű, hihetetlen élővilágnak otthont adó partok menti vizekben ezernyi színben megcsillanó halrajok, játékos palackorrú delfinek és lusta fókák, a nyílt óceánon pedig tiszteletet parancsoló, elegáns orkák és szentként megbecsült, méltóságteljesen vándorló bálnák vetélkednek a kegyeinkért.
Andalúzia a természetfotósok, a természetvédők és madarászok egyik dél-európai „zarándokhelye”. 150-nél is több természetvédelmi terület (köztük 11 nemzeti park) kínál (elsősorban tavasszal!) „színes meglepetéseket”! A tartomány a biológiai sokféleség megőrzésének tekintetében a Mediterráneum éllovasa. A természet kincsei mellett ugyanakkor sokféle kultúrát, azok emlékeit is felvonultatja. A nemritkán viharos történelmi múltnak köszönhetően a természettel évezredek óta csodás összhangban élő andalúzok kis településein (a sajátos miliőjű „pueblo blanco”-kban, azaz fehér falvakban) tett fotós kalandozásaink is nagyszerű felvételekkel fognak minket gazdagítani… Tavasszal Dél-Spanyolország gyakorlatilag "üres", így ez a legalkalmasabb időszak fotóstúrázásra - mind időjárásilag, mind a "turista-rajzást" tekintve... Ilyenkor a helyieken kívül más alig tűnik fel a főútvonalaktól távol eső természetvédelmi területeken, a nagy kiterjedésű nemzeti parkok szívében pedig végképp nehéz összefutni bárkivel is. A falvakban és az utakon is szívesen, szívélyesen fogadják ilyenkor - távol a szezon nyüzsgő napjaitól - a "betoppanó" látogatót.
De mit is tudunk az enyhe éghajlatú Andalúziában fényképezni? A fotózás szerelmesei februártól áprilisig meleg hangulatú, megújulóban lévő tájakat, nem ritkán mezőnyi területeken szirmaikat bontogató, pazar színvilágú mediterrán virágokat és párjukat kereső, díszes tollruháikat felöltő, kikeletnek örvendő madarakat kaphatnak lencsevégre. Andalúzia felszíne és növényvilága - köszönhetően a tengerszint feletti övezetességnek és az óceántól való eltérő távolságnak - rendkívül változatos! Meglepetéseket rejtenek a homokdűnés, pinea-erdőkkel szegélyezett tengerpartok éppúgy, mint az arizonai tájakat idéző, színes kőzetanyagú, félsivatagos középhegységek. De izgalmas témák a szinte "átlyuggatott" mészkővidékek mélységei, a forrás- és cseppkőbarlangok is, miként a magasabb vidékek, a 2000 és 3500 méter közé nyúló, nem ritkán május közepéig havas homlokú, ám déli lejtőiken már februártól illatos tavaszi macchia-takarójukba burkolózó hegységek és a fenséges fenyőrengetegek fölött kikukkantó, szélgyötörte hágók is lencsevégre kívánkoznak. A jól megközelíthető, látogató-központúan kialakított védett területek számát tekintve Európa egyik vezető országa Spanyolország. A nemzeti parkok élővilágát sok évtizedes kutató- és konzerváló munka eredményeként csak előzetes bejelentkezést követően, limitált létszámban lehet - amúgy INGYENESEN - felkeresni. Ennek a gondos értékőrzésnek köszönhetően, hogy a gyalogösvények mentén és a madárvártáknál manapság is énekesmadarak, gázlómadarak és a keselyűk népes csapataival (több ezer faj figyelhető meg a védett területeken, többségük vonulás közben tölt Andalúziában hosszabb-rövidebb időt) találkozhatunk...
Hókabátjuk súlya alatt karjaikat földig eresztő fenyőfák végeláthatatlan „hadserege” őrzi a lágyan hullámzó észak-európai tájat, mely látogatójának a tél minden szépségét hipp-hopp elregéli. Túl az Északi-sarkkörön fenséges erdei fenyők sorfalat állnak nekünk formásan tömött ruhájukban már a reggeli induláskor, midőn a kései hajnal felhőpapírra húzott rózsás színű, itt-ott vörössé mélyülő ecsetvonásain ámuldozunk. A fenyvesek később még jobban kitárulkoznak: áprilisban már enyhébb az idő (a havi átlaghőmérséklet -3 °C), napfényesek és hosszúak (szép idő esetén a nap 14 órán át ragyog) a nappalok – így azután a rejtettebb zugokba is jutnak be sejtelmes, lopakodó fények, s felfedik a hosszú tél havazásai idején, a kemény fagyok alatt született minden apró, új csodáját e téli mesevilágnak! A nap vége felé mindig felmegyünk (gyalog vagy hótalpat csatolva) az „aznapi” vaara-nkra vagy tunturinkra (a finnek nevezik így az erdőhatár alatti vagy a fölé nyúló hegyeiket) mire a vérvörösen izzó alkony búcsúztatásunkra – ha szerencsések vagyunk - hihetetlen felhőcsodákat vonultat fel! A lassan beköszöntő, a fogyó holdtól szelíden beragyogott estében a „CSODA” folytatódik – újra mintha egy őrezred tisztelegne nekünk: a ritkás növényzetű – gyakran kopár – hegytetőkön magányos, büszke lucfenyő-óriások karcsú gyertyákként szinte az égig nyúlnak… Egy-egy kellemesen elfárasztó, de élményekkel teli fotózás végén nehezen kifejezhető érzések ébredhetnek bennünk… Esti hazatértünkkor általában meglehetősen magasztos hangulatban pillantjuk majd meg a rengeteg közepén álló faházikónkat. Megközelítése, sejtelmessége, no és a kiszűrődő fények táplálta reményeink gyermekkorunk meséit idézik… A kis laktól pár méterre a patak még téli páncélzatában, de a jég alatt a víz, mint surranó állatka kelt egyre nagyobb neszeket… A terepi fotózással, mozgással töltött napok végén a fáskamrában a tűzifa-aprítás, míg a kunyhóban a barátságosan ropogó és izzó fahasábok közelsége melegíthet fel, kint pedig – remélhetőleg - a holdfényben ezüstös-zölden ragyogó, hó-paplanos fenyőfák látványa és az aurora borealis csodás, égi játéka, neonzöld, bordó vagy épp rózsaszín fényei „olvasztják” majd lelkünket.
Fotóstúránk Észak-Izland vulkáni utóműködésekben gazdag táját, a Myvatn-vidéket és a 9 hónapig hó és jég által elzárt Felföld varázslatos északi területeit keresi fel. Tiszta szépségű gleccserek, ezernyi vízfolyástól átszelt, hatalmas hordaléksíkok, a szintúgy a kőzetek kincseskamrájának bizonyuló megszilárdult láva-folyamok, abráziós tengerpartok, nyakizmokat megviselő gejzírek, fényeket rabul ejtő szurdokok, lundák és más tengeri madarak zsivajától hangos, vészjóslóan meredek partoldalak, puffugó-szuszogó, záptojás-szagú kigőzölgések, ledöbbentő víztömegeket „mozgató”, roppant erőket elnyelő vízesések és némán nyújtózó, titokzatos mélységű tengerágak váltják egymást az északi természet „nyári fesztiváljának” színpadán…
A Nyugat-Afrikához tartozó Zöld-foki-szigetek csoportja elfeledett gyöngysorként lapul az Atlanti-óceánban. Gyönyörűséges és szemérmes ékszer a hatalmas világtengeren. Titokzatos kincsestára Földünknek, mely - merészebb elképzelések szerint - akár az elmerült Atlantisz „írmagja” is lehet. Annyi bizonyos, hogy van benne valami spirituális, s e „kisugárzása” már sokak fantáziáját megmozgatta. Ritka – az óceáni szigetvilágokat csak elvétve jellemző - különlegessége, hogy a 10 nagyobb sziget (a „picik” inkább csak zátonyok) mindegyike más és más karakterrel bír. Az ismertebbek - Sal és Boa Vista - büszkélkedhetnek a leghosszabb és legcsodálatosabb azúrkék tengerparttal és hófehér homokkal. A Fogo nevű – mely látványra és földtörténetileg is maga a „Vulkán” – magasságát tekintve a legnagyobb, Santiago pedig területét tekintve, a főváros ez utóbbin fekszik… Van a szigetek között sűrűn lakott (oda nem látogatunk el), s van lakatlan is. (A néptelen homokszigetre, Santa Luzia-ra egy igazi „robinsoni” éjszaka reményében halászhajónkon mi is ellátogatunk!) Aztán ott van kalandtúránk fő célpontja, Santo Antao, mely talán a legkülönlegesebb mind közül! Meredek, csipkés sziklák, dús, trópikus völgyek, csodálatos vízesések sora, meredek óceánpartok, teraszos földművelés, északon pedig marsbéli, vulkanikus táj teszi a szigetet a Zöld-foki Köztársaság számunkra legtöbbet ígérő, legváltozatosabb tagjává. A végére hagytuk Sao Vicente-t, amely nem kevesebbet, mint a kultúrát jelenti Zöldfokon. Itt a morna, funana és salsa zenéket hallgathatjuk autentikus előadóktól, megismerhetjük a kreol vérmérsékletet és vendégszeretetet - mindezt csodálatos koloniális „díszletek” között. E „tíz-szívű világot” az óceán közepén kedves, barátságos (de nem tolakodó!) kreolok lakják, akik eredendően büszkék – az elégedetten távozó turisták láttán pedig még inkább… Ha valakinek még kétséges lenne Földünk eme szegletének különleges vonzereje, az vessen egy pillantást az éghajlati és időjárási adataira: az év 350 (!) napján süt a nap, az átlaghőmérséklet 20 és 30 °C között van, az óceán 12 hónapon át fürdésre csábít, (mivel vize végig 22 - 27 °C-os). S a kedvező adottságok még sorolhatók tovább: nincs se esős évszak, se monszun, kellemes a páratartalom, ismeretlenek a trópusi betegségek, nem élnek errefelé veszélyes állatok… Végül ne feledkezzünk meg a „zöldfoki aduászról” sem: a meglepetéssel teli szigetek mindössze 5 órányi repülőúttal elérhetőek Európából!
A bihari Pádis karsztvidéke egyedülálló táj, mely minden évszakban változatos témákat kínál a természetfotózás legkülönbözőbb ágaiban. Különösen a tavaszi virágpompa és a színpompás ősz vár „fotóparadicsomi” állapotokkal minden természetszeretőt. Fotóstúránk úti célja a fenyvesek, töbrök, szurdokok, földalatti járatok és termek hazája. A szép erdőségekkel borított felszínen könnyen megközelíthető bejáratú barlangokban patakok tűnnek el, vagy épp törnek elő onnan. Hajnalonként valamint az alkony idején - a fények sejtelmes és intim szféráiban - romantikus és realisztikus felvételeket egyaránt szép számmal készíthetünk. (A Pádist már megjárt fotóstársak még évek múltával is emlegetik itteni élményeiket.) Aki nem riad vissza némi gyaloglástól, annak lesz módja a hegyek és vizek eme szívet melengető, optikát „megterhelő” harmóniájában szintkülönbségeket rejtő kirándulásokat (sőt kisebb, akár több órás túrákat) is tenni! Persze fotóstáskával a háton, állvánnyal a vállon. Ha részt veszel e kevés napi autózásra – ám annál több képalkotási lehetőségre – komponált utazásunkon, úgy – legyél akár „zergeléptű” vagy akár a könnyű terepeket kedvelő - unatkozni biztosan nem fogsz. Ha a fények is úgy gondolják, akkor a memóriaegységeid a Pádison eltöltött pár nap után duzzadni fognak a büszkélkedésre okot adó felvételektől!
Szeptember végétől az elmúlás – az észak-európai növény- és állatvilág számára - gyors változásokat hozó hetei Skandináviát a természetfotósok első számú úti céljává teszik. A régió országai közül - felszínének változatossága miatt - ilyentájt Norvégia válik a legvonzóbbá! Földünk legtöbbet fényképezett tájai közül nem egy itt található. Évek óta bejáratott programunkat úgy állítottuk össze, hogy Norvégia szinte mindegyik „arca” lencsevégre kapható legyen az ősz reá aggatta rikító öltözetében, egyetlen túra alkalmával. Mindegy, hogy a növények szépsége, az állatfajok nemes titokzatossága, vagy akár a tájképek – például a fjordok vizében tükröződő hegycsúcsok - hoznak lázba, itt garantáltan megtalálod a kedvenc témádat. Önképzésre is kiváló lehetőség nyílik: a szabad képalkotás órái során – ha igényled a segítséget - szakértő fotós túravezetőnktől tanulhatsz meg fortélyokat vagy tőle és társaidtól ellesve „ezt-azt” fejlesztheted tovább már meglévő tudásodat.
E túra már biztosan indul, ezért az utolsó néhány szabad helyre kedvezményesen, egy "PÁROS AKCIÓ" keretében jelentkezhettek!!!!!
Ha KETTEN SZERETNÉTEK CSATLAKOZNI a túracsapathoz, úgy elegendő az egyik részvételi díjat (119. 000.- Ft.) befizetnetek!
A MÁSODIK JELENTKEZŐ részvétele INGYENES!!!! (A szükséges repjegyekre nem vonatkozik az akció, azokért továbbra is fizetni kell a kedves túratársaknak.)
Hókabátjuk súlya alattkarjaikat földig eresztő fenyőfák végeláthatatlan „hadserege” őrzi a lágyan hullámzó észak-európai tájat, mely látogatójának a tél minden szépségét hipp-hopp elregéli. Túl az Északi-sarkkörön fenséges erdei fenyők sorfalat állnak nekünk formásan tömött ruhájukban már a reggeli induláskor, midőn a kései hajnal felhőpapírra húzott rózsás színű, itt-ott vörössé mélyülő ecsetvonásain ámuldozunk. A fenyvesek később még jobban kitárulkoznak: a rövid nappalok során a rejtettebb zugokba is jutnak be sejtelmes, lopakodó, az égboltról visszaverődő fények, s felfedik az október eleje óta tartó tél havazásai idején, a kemény fagyok alatt született minden apró, új csodáját e mesevilágnak! A napjaink általában úgy telnek majd, hogy rövid túrával felmegyünk (gyalog vagy hótalpat csatolva) az „aznapi” vaara-nkra vagy tunturinkra (a finnek nevezik így az erdőhatár alatti vagy a fölé nyúló hegyeiket), hogy a pikáns reggeli színeket vagy a vérvörösen izzó alkonyhihetetlen felhőcsodáit megörökítsük! Miután besötétedik (úgy 15 óra tájékán), a fogyó holdtól szelíden beragyogott estében a „CSODA” folytatódik – újra mintha egy őrezred tisztelegne nekünk: a ritkás növényzetű – gyakran kopár – hegytetőkön magányos, büszke lucfenyő-óriások karcsú gyertyákként szinte az égig nyúlnak… Egy-egy kellemesen elfárasztó, de élményekkel teli fotózás végén nehezen kifejezhető érzések ébredhetnek bennünk… Esti hazatértünkkor általában meglehetősen magasztos hangulatban pillantjuk majd meg a rengeteg közepén álló faházikónkat. Megközelítése, sejtelmessége, no és a kiszűrődő fények táplálta reményeink gyermekkorunk meséit idézik… A terepi fotózással, mozgással töltött napok végén a fáskamrában a tűzifa-aprítás, míg a kunyhóban a barátságosan ropogó és izzó fahasábok közelsége melegíthet fel, kint pedig – remélhetőleg - az ezüstös-zölden ragyogó, hó-paplanos fenyőfák látványa és az aurora borealis csodás, égi játéka, neon-zöld, bordó vagy épp rózsaszín fényei „olvaszthatják” lelkünket.
Vulkáni utóműködéses területek, "lassan mozgó", félig dermedt zuhatagok, a Felföld hegyvonulatai és gleccserei, a lábuknál jéghegyeket úsztató lagúnák és színes-fagyos homokos vagy abráziós tengerpartok kimeríthetetlen kincsestára vár minket! Természetfotósunk vezetésével a tél "legsokoldalúbb" heteiben indulunk megörökíteni Földünk egyik legszebb szigetének felszíni csodáit - igen változatos fényviszonyok közepette... Dél-Izlandon töltünk közel 1 hetet, mely alatt pásztázó, mosó, surló és derengő nappali fényekben valamint éjszakai csillagfényekben - sőt bízhatunk benne, hogy az aurora sárgás-zöld fényszalagjai alatt is - alkalmunk lesz a kimeríthetetlen téma-gazdagságú tájakat megörökíteni. A közös, társasági képalkotás mellett, mivel akár szállásainktól néhány 100 méterre is remek tájkép- és makrótémákat találhatunk, nagy teret kap majd az egyéni szándékon alapuló fotózás is.
De milyen is egy márciusi izlandi nap fotós szempontból?
A 12 órás nappalokat hosszan elnyúló napkelték és hihetetlenül színes, szintén több órás alkonyok keretezik! Ezek idején a szemünknek igen kedves - a krémszínűtől a liláig terjedő - finoman összemosodó, lágy pasztellszínek "ülnek" a tájra. Sosem tapasztalt alkotói ingerek támadhatnak bennünk! Átszellemülten vetjük magunkat a "témák közé": hol szelíden és sokszorosan ívelődő, hol pedig karakteres és merészen csipkézett, havas hegyvonulatokat fotózunk, miközben "mindenhol" ott várnak ránk a bizarr mintákkal megdermedt tavak, a redőzött jégpáncéljuk alatt tovasurranó vízfolyások vagy (az egykor) lávafolyásokat hűtő nagy hullámokat megakasztó tengerpartok is... A sérthetetlen est leszálltával sem nyugodhat nappal felkorbácsolt fotós-lelkünk... Ha tiszta és hűvös az éj, fáradtságról tudomást sem véve szegődhetünk a páratlan színvilágú, elképesztő dinamikájú északi fény nyomába. A találkozás "vele" legeket felülíró, mélyen bújtatott érzéseket felhozó lesz! Mivel Izland az ún. "aurora borealis-zóna" kellős közepén fekszik, így - amennyiben az időjárási viszonyok kedveznek - a villodzó varázslat épp a fejünk fellett zajlik majd.... Derült éjjeleken fényszennyektől mentes helyszíneken, csodálatos természetes előterekkel fotózhatjuk! Életünk sosem feledhető, mindig könnyen felidézhető óráival ajándékozhat meg minket a varázslatos északi természet!
Túraklubunk ismét új úti célt tálal eléd! Dél-Franciaország, azaz Provance örökké zöldellő, vizekben gazdag, madarak által kedvelt tájait és a természetfotósok által méltánytalanul „hanyagolt” Baleár-szigeteket fedezhetjük fel együtt! Egy 11 napos, csodás természeti tapasztalatokat ígérő programra várunk! Provance-ban a Rhone-deltavidéke, Camargue vár, míg a Földközi-tenger nyugati medencéjében található Menorca és Mallorca! Utóbbiakon igazán vibráló a színpaletta – a nagy és kevéssé ismert hegyek, az érintetlen sziklás tengerpartok, a régi hangulatú falvak és a gazdag növényvilág jelenti a fő vonzerőt! Az éghajlat kellemes, tavaszi fotózást ígér: az erdők alja virágos, a sziklaformációk a fantáziát felpiszkálóak, s ha ez nem lenne elég, a mindenütt karnyújtásnyira lévő türkizkék tenger és öblei is témák sokaságát tárják elénk! Nem is szólva arról, hogy mindkét szigeten a gazdag történelmi múlt és az évszázadok során egymást váltó kultúrák „lenyomatai” is jelentős vonzerővel bírnak. Mindezen „élmény-potenciál” arra inspirál minket, hogy a szokásosan bőséges természetföldrajzi témáink közé egyéb látnivalókat (főként néprajzi értékeket) is szép számmal „csempésszünk”. Egy képeken ritkán visszaköszönő szigetvilág szépségeivel igyekszünk „összeismertetni” Téged. A természetfotóst, aki ad lehetőséget a – nyár turistaözöne miatt sokszor szidott - Baleároknak a bizonyításra… Aki – reménykedünk benne - a negatív reklámot jelentő „nyaralási rémszezonok” dacára is e nagyon kedves szigetcsoport két legszebb tagját választja a 2012-es első, „télfelejtő fotós kirándulásának” helyszínéül…
Az Atlanti-óceánban úgy tündököl ez a 18 sziget, mint szürke ruhán a zöld, csillogó dísz; azon távoli helyek egyike, amelyeket nehéz megtalálni a térképen, s így nincs nagy nyilvánossága. Pedig a szigetek csipkézett partvonalai nagyszerű látványt nyújtanak: a „fõ” növények errefelé a fű, a sás, a moha és a zuzmó; virágokat inkább csak kertekben találunk, ahol a mindenütt felbukkanó juhok nem érik el azokat… A part menti sziklákon madarak nyüzsögnek, a madárpopuláció tán itt a legnagyobb a világon: 49 madárfaj költ itt állandó jelleggel; a környező vizekben nagy számban találunk bálnákat és delfineket. Egy újabb felfedezésre váró „Paradicsom” a természet szerelmeseinek.
KORZIKA BÉKÉJE mindenképpen megszállja azt, ki látogatóként természeti szépségekben bővelkedő, ugyanakkor néprajzilag is igen érdekes, viharos múltú, gazdag hagyományokkal rendelkező földjére lép…
Ilyenkor - messze a szezon zsúfolt napjaitól – mutatkozik meg a hamisítatlan Korzika: a kis, zegzugos utcákban és a platánfás tereken markáns arcú, napcserzett bőrű, nemes szívű, mosolygós helybéliekkel lehet találkozni. A zömében pár száz lakosú helyeken mindenki ismer mindenkit, így nekünk minden falucskában olyan érzésünk van, mintha egyetlen, nagyobb család lakná a palatetős, lőrésszerű ablakokkal ellátott, egymáshoz tapadó házikókat… A nők karcsúak és mozgékonyak, egész nap tesznek-vesznek, beszélgetnek. A mokány, büszke tartású, érzelmektől gyakran túlfűtött férfiak napközben járják a vidéket – mondjuk, kecskesajtot gyártanak vagy épp vaddisznóra vadásznak - , míg délutánonként kedélyesen petanque-oznak vagy pastis-t kortyolgatnak kedvenc bárjuk teraszán… A becsületükre igen kényes helybéliek éltetője amúgy a család és a haza szeretete. Utóbbi számukra szétválaszthatatlan a korzikai természet szeretetétől. A hegyek, völgyek, erdők, folyók mozgalmas, mégis hihetetlenül békés világa kultúrájuk, zenéjük, énekeik, gondolatviláguk forrása, táplálója. Imádnak a szabadban lenni, járni az „ő országukat”… IMÁDJÁK KORZIKÁT! S imádjuk mi is: a hegyoldalakat borító, buja macchiával, az örökzöld növényzetével, vadregényes, nagy kiterjedésű fenyveseivel, csörgedező patakjaival, titkos tengerszemeivel, magashegyi legelőivel, pásztorkunyhóival, szabadon vándorló és táplálékot kereső, félvad malacaival, jámbor tehénkéivel, birka- és kecskenyájaival, gazdag madárvilágával, őshonos muflonjaival… S ha mindez nem lenne elég fotótémának, akkor megtaláljuk azt a csendet magukba záró, masszív kolostorokban, vagy a hegyi ösvények mentén lapuló piciny kápolnáknál.
