Mit jelentenek a Klettersteig utak nehézségi fokozatai?

„A”: Könnyű utak
Egyszerű, biztosított utak, általában a „normál” magashegyi túrákkal egyenrangú, nem túlságosan meredek, kényelmes lépésekkel és fogásokkal. Helyenként kitett párkányokat, felszökéseket találunk, de ezek szintén könnyen leküzdhetők. A mesterségesen beépített eszközök sokszor csak a biztonság érzését szolgálják.

„B”: Kissé nehéz utak
A haladás hosszabb, sokszor közel függőleges létrákon és több, kiépített szakaszon már megerőltető lehet. A fal 50˚-os, vagy annál meredekebb, s a drótkötél mentén mesterséges eszközök segítik a haladást.

„C”: Nehéz utak
Meredek, sokszor szinte végig függőleges sziklafalakon haladunk. Az útvonal kitett, kicsi lépéseket, keskeny, szellős párkányokat és hosszabb létrákat tartalmaz. Általában előfordulnak könnyebb pihentetőbb szakaszok. Megfelelő kondíció, bátorság, elszántság és lépésbiztonság szükséges.  

„D”: Nagyon nehéz utak
Függőleges terepeken, gyakran rövidebb áthajló részekkel. A sziklákon kevés természetes fogódzkodót találunk, olykor biztosítás nélküli szakaszokat is tartogathat. A biztosított részeken is általában csak egy drótkötél van kifeszítve, s a beépített létrák általában áthajlóak. Komoly igénybevételt jelent, izomerő, állóképesség szükséges!

„E”: Extrém nehéz utak
Hosszú és megerőltető útvonal, függőleges, és áthajló szakaszokkal, általában nagy mélység felett. Sehol sincsenek kiépített lépések, komoly igénybevételt jelent mind fizikailag és pszichikailag is. Elengedhetetlen a megfelelő fizikai erőnlét, magashegyi jártasság és szédülésmentesség.