Ihász Zsolt

Mikor megkértek arra, hogy írjak néhány sort bemutatkozásként feltettem magamnak a kérdést: Miért tartozom ebbe a remek közösségbe, amelynek segítségével a világ különböző pontjaira eljuthatok?
Nem tudtam egyértelmű választ adni. Nincsenek kiemelkedő képességeim, nem jártam a világ legmagasabb vagy legmélyebb pontjain. Nem jártam extrém állóképességet és felkészültséget igénylő helyeken. Nem vagyok tagja semmi olyan klubnak vagy szervezetnek, amelyhez való tartozás átlagos természetjáró ismereteket meghaladó tudásszintet igényel. Összességében nem vagyok több egy átlagos embernél. Én is el tudok fáradni egy jó kis fárasztó út után és nekem is jól esik a pihenés (meg a hideg frissítő) egy több órás, kimerítő túrát követően.
Egyetlen ellenérvet tudok a „mérleg másik serpenyőjébe” tenni: SZERETEK UTAZNI!!!

Több éve járok Korzikára a velem tartó utastársak többsége mindig felteszi ugyanazt a kérdést: Nem unod még, hogy mindig ugyanoda jársz vissza? A válaszom nagyon rövid: Nem! Ennek pedig egyetlen oka van, mégpedig az, hogy az utazásnak minden egyes pillanatát élvezem, és itt nemcsak arról van szó, hogy Korzika szigete rabul ejtett. Elmondhatom ugyanezt akkor is ha Lappföldre utazom, vagy a környező szomszédos országokba vagy hazai tájakra jutok el. Ezeknek az utaknak minden egyes pillanata örömmel tölt el.
Remélem, hogy ez az érzés mindenkinek megadatik, aki velünk tart.